Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

tartják számon. Egyszer az ördög megkérdezte a bányászokat, miért őt szidják, ha nem halad a munkájuk és hívta őket, birkózzanak meg vele. Senki sem állt kötélnek. Ezért azt mondták neki, hogy a kisöccsük is erősebb nála, ne akarjon velük birkózni. Az ördög nem hitte, hát próbát tettek. Az ördög farkát beszorították a fúrólyukba a robbanó töltettel és a tömítéssel. A robbanás aztán fölrúgta az ördögöt úgy, hogy odatapadt a felső padhoz. Megpörkölt farokkal, megszégyenülve somfordált el és a vájárok azóta sem találkoztak vele. A népi kozmogónia helyi anyaga kevéssé ismert, nem is kutatták eddig (pl. az égbolt szerkezete, hány ég van egymás felett, mi tartja a földet). A holdfoltokra a barkóknál is közismert magyarázat, hogy Dávid látható a Holdban, amint hegedül, Cicelle meg táncol. A holdfogyatkozást palóc és barkó hiedelem szerint az okozza, hogy a markoláb eszi a Holdat. Ennek a hiedelemlénynek a formájáról Domaházán 1960-ban már nem tudtak felvilágosítani, csak találgattak, hogy farkas vagy kutya alakja lehet, ami kereszteletlenül elhalt lélekből lesz. DIÓSZEGI Vilmos a markoláb-képzetet országosan feltérképezte, de csak a palóc, barkó területre, és az onnan elszármazott alföldi lakosságra találta jellemzőnek. A jelenség keleti határa — térképei szerint — az Eger-patak völgyében vonható meg. Szilvásvárad, Nagyvisnyó lakóinál már hiába kereste, viszont a Barkósággal határos Feled, Serke, Susa református gömöri falvakban tudtak a markolábról. Tőlük keletre, a borsod—gömöri református tömb falvaiban azonban terjesen ismeretlen ez a hiedelem. Ilyenformán ezt a képzetet is a megkülönböztető kulturális jegyek között kell számon tartani. A barkósági néphitben megkülönböztetett helyen kell említeni a barboncást és vele kapcsolatban a hegyek gyomrában lakó sárkány képzetét. Gyakran szerepelnek idővel, hellyel megjelölt események, hiedelemtörténetek központi alakjaként. Borsodnádasd határában századunk elején történt egy nagy hegycsuszamlás. Hasonló suvadások, hegyomlások az agyagos térszínű vidéken nem túl ritkák. A helyi öregek szerint az történt, hogy a barboncások kiolvasták a sárkányt a Kővölgyből, ahol a hegyszakadás történt. Amerre a barboncások a sárkányt vitték, nagy szél, ítéletidő volt. A sárkány csapkodott a farkával és mind összetörte a fákat. A barboncásokat Nádasdon is foggal született, tudományos embereknek tartották, akiket nem volt jó megharagítani. Domaházán a barboncás alakja az 1950-es évekig hiteles volt a férfiak körében is. Ma már csak az idősebb asszonyok emlegetik. Hosszú, sovány, fekete köpenyes tudósnak, deáknak írják le, aki könyvet hord a hóna alatt. Szegetlen rozskenyéren, tejen, aludttejen él. Ezzel kell megkínálni, ha vala159