Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

grófok birtoka), annál jelentősebb uradalmak találhatók a határai mentén: pl. a Serédi grófok birtokában Putnok, Málé, Dédes; Keglevich, majd Pallavicini birtok Szilvásvárad, a Károlyiaknak és Orczyaknak kiterjedt birtokai voltak a Tárna mentén (Szentdomonkos, Pétervására, Erdőkövesd stb.). A Barkóság sok falujában kisnemesi családok, nemzetségek birtokolták a földet. Ezekben a kisnemesi falvakban (4. térkép) bizonyítható leginkább a népesség folytonossága. Hiszen a Bekény nemzetség 1246 óta, a Bolyky nemzetség 1372 óta adatolhatóan él ezen a tájon. Domaházán az Elek nemzetség 1625-ben, a Holló 1631-ben, a Kisbenedek a 17. század elején, Urajon a Csák nemzetség 1639-ben, Lénárddarócon a Bárdos nemzetség 1647-ben kapta nemesi levelét. Nemesi fészek volt Center (11 nemesi telekkel) és Sajónémeti is. A birtokos Széles, Bán, Gecse, Bodó, Kovács, Kerekes, Ujházy, Szorg család a 16—17. században már ott élt, de legnépesebb a Farkas és a Boros nemzetség volt Németiben. Járdánházán a Csomós, a Berencsi, a Nemes, a Vályi-Nagy nemzetség, Hódoscsépányon a legnépesebb Csépányi nemzetségen kívül a Császár, Beretky, Dálnoky, Somoskövy család említhető. Détérben a Borbás nemzetség 1657-ben kapta címeres nemesi levelét. A mónosbéli Szabók 1635-ben újították a kutyabőrt. Borsodszentgyörgyön a Csépányi és Császár családnak is voltak földjei, helyi nemesség a Németh nemzetség. Az említett családnevek ma is nagy számban találhatók meg nemcsak a nemzetségek egykori településein, hanem Ózdon és a szomszédos községekben is. BOROVSZKY szerint a falvak többsége nevet adott az ott lakó nemesi családoknak (Csépány •+ Csépányi, Hangony -»• Hangonyi, Várkony •+ Várkonyi, Omány •+ Ományi, Csernely -* Csernelyi). Jobbágytöbbségű falvakban is számos elszegényedett, zsellérsorsra jutott kisnemes élt, akik sok esetben elpusztult falvak nevét őrizték meg családnevükben (Kóródi, Utassy). A kisnemesség nagy többsége már megnemesítése idején is paraszti életnívón élt, maga művelte földjeit, pásztorolta jószágait. Szerencsés esetekben a jobbágyok nemzetségeinek kontinuitása is megragadható. Például Szentsimonban 1455-ben feljegyezték már a Bíró és a Kónya családnevet, 1551-ben a Bellér és a Kovács, 1564-ben a Mak családot, s ezek máig követhető, napjainkban is népes családjai a falunak. Bélapátfalván 1851-ben ugyanazok a családok éltek, mint 1686-ban, a török kiűzése idején,s nyilván már azt megelőzően. Várkonyon, Ózdon a mai törzsökös családok a 17. század végén, s talán előbb is ott éltek már. FODOR Ferenc Nagyvisnyó családtörténetét 1556-tól 1916-ig követte, s azt találta, hogy a község népe a letepülés óta nem cserélődött ki, sőt nem is keveredett. Eredményeit általánosítva megállapította: „.. . a Bükk mögötti palócság egyenes leszármazottja az itteni első települőknek." Megállapítása a ma még hézagos történeti kutatá20