Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

4. térkép. Nemesi és jobbágy falvak a 19. század közepén. A = jobbágyfalvak, B = kisnemesi falvak. 1. Sajópüspöki, 2. Szentsimon, 3. Alsó-Hangony, 4. Felső-Hangony, 5. Kissikátor, 6. Domaháza, 7. Disznósd (ma Borsodszentgyörgy), 8. Borsodnádasd, 9. Járdánháza, 10. Arló, 11. Hódoscsépány, 12. Bolyok, 13. özd, 14. Sajóvárkony, 15. Center, 16. Sajónémeti, 17. Hét, 18. Sajóvelezd, 19. Királd, 20. Sajómercse, 21. Bánhorvát, 22. Bánfalva, 23. Tapolcsány, 24. Dédes, 25. Uppony, 26. Borsodbóta, 27. Sáta, 28. Nekézseny, 29. Csokva, 30. Omány, 31. Lénárddaróc, 32. Csernely, 33. Bükkmogyorósd, 34. Nagyvisnyó, 35. Szilvásvárad, 36. Balaton, 37. Bükkszentmárton, 38. Bélapátfalva, 39. Mónosbél, 40. Mikófalva, 41. Bekölce, 42. Egercsehi, 43. Szúcs, 44. Egerbocs, 45. Hevesaranyos, 45. Fedémes, 47. Szentdomokos, 48. Tarnalelesz, 49. Bükkszenterzsébet, 50. Váraszó gomi érsek kezéről a 18. században átkerült a rozsnyói püspökség birtokába. A 18. század közepétől 1945-ig a jászói prépost tulajdonában állt Kissikátor. Világi nagybirtok a Barkóságban viszonylag kevés volt (pl. Ózd és Csernely a 18-19. században a Sturmann család, Szentsimon ugyanakkor a Csáky