Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

41. kép. A faház szobai tüzelője. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1959. A kemencét és a hosszanti oldalaihoz csatlakozó széles, magas párkányokat, alacsonyabb padkákat vályogból építették és pelyvás sárral tapasztották. Fenekébe a meleget jól tartó köveket tettek, s nagy hozzáértéssel szerkesztették meg a kemence tetejének vázát bordásán hajlított erős husángokból. A fal felőli kemencepárkányon, a sutyban a gyermekek szoktak tanyázni. A kemence szoba felőli hosszú oldalán is volt egy széles párkány, amit szaphának neveztek. Ezen az Öreg gazda aludt éjjel, heverészett napközben. A szophat teljes hosszában egy alacsonyabb padka övezte, ami a kocikkal volt nagyjából azonos, kb. 60 cm magasságú. Erre felhágva tudtak a szaphára. felülni. A kemencével fűtött ház napközben az egész család tartózkodási helye volt, de éjszakára csak az Öregek és a kisgyermekes asszonyok maradtak ott. Menyecskék és serdülő lányok hálóhelye a fűtetlen komra volt, a házas férfiak, legények, suhancok pedig az ó/ban, a szarvasmarhák, lovak istállójában aludtak, ki dikón, ki a szénatartóban. Nyáron a fiatal házasok a padra (padlásra) vagy a csűrbe húzódtak. A szoba térbeosztásának alapszabálya volt, hogy a kemencével átellenes sarokban állt az asztal, közel a homlokzati és udvar felőli apró ablakhoz. 89