Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

„nógrádi kilánál". A Barkóság belső falvaiból a Rima és a Sajó vízimalmaira is hordtak gabonát őrletni (Serke, Feled, Sajópüspöki). Alulcsapós malomkerekeiket 1950. táján bontották el, s a Bán-völgy felülcsapós vízimalmai is az 1950-es évek elején szűntek meg. FÉNYES 185l-es adatai szerint Bolyok négy vízimalommal rendelkezett, Várkonyon lisztmalom volt, Járdánházán és Domaházán a vízimalmokon kívül szárazmalom is működött. A szárazmalmok 1890. tájékán szűntek meg a vidéken, formájuk nem ismeretes. A Vasvár-pusztai vízimalom 1830-tól 1890-ig működött és részletes leírással rendelkezünk róla. A Hódos-patak felduzzasztott vizét malomárok vezette a felülcsapós vízikerékre. Huszonnégy óra alatt négy-öt mázsa lisztet őrölt és bütykös tengelyével kendertörő bakókat is emelgetett. Tartozott a malomhoz egy fogadó, melegedő helyiség is az őrletésre várakozó gazdák, a kendert törető asszonyok részére. Néha napokat töltöttek ott, amíg rájuk került a sor. Lovaikat a máomhoz tartozó fészerben, szélfogó színben szénáztatták addig. A molnár vékánként egy/tor (kb. 2 literes faedény) vámot vett a gabonából. (A visnyói református egyház malmában a 19. században még egy acél sisakot használtak ficsomák.) A vasművességnek a középkortól vannak nyomai a Barkóság peremén, az Upponyi-hegység falvaiban. Dédes, Uppony, Nekézseny régészetileg megvizsgált tárnáit a 10—12. században már művelték. A dédesi vasművességet 1247-ben oklevél is említi, Upponyban pedig középkori vasolvasztót ástak ki a régészek. A 18. században ismét megújult a vidék vasgyártása. Fazola Henrik 1770-ben a Dédes, Uppony, Tapolcsány környékén kitermelt vasércre alapozva építette fel vasolvasztóját Ómassán. 1778-ban az egri görög és szerb kereskedők bányatársulata épített vasgyárat Tapolcsányban tót kemencékkel és hámorral, 1790-ben pedig gr. Keglevich Ádám létesített hámorokat Szilvásváradon a Szalajka-völgyben. FÉNYES 1851-ben közli, hogy a szilvási vashámor évente 4000 mázsa kovácsolt vasat és 8000 mázsa öntvényt állít elő. Ugyanakkor a dédesi vashámorban 10 kovácslegény dolgozott, Tapolcsány határában is több hámor gépeit mozgatta a Bán-patak vize és főként hordóabroncsot gyártottak. Ezek a kis manufaktúrák azonban az 1845-ben alapított ózdi vasgyárral nem sokáig bírták a versenyt. 1872 táján Tapolcsányon öt frisstüzet és két kavarókemencét, Dédesen hámort és hengerdét tartottak üzemben, évi termelésük 12 000 bécsi mázsa kerékabroncs és laposvas volt. Az 1890-es években már csak tünedező nyomai voltak az Uppony-hegységi vasbányászatnak és vasiparnak. Tárgyi emlékei (bányászmécsek, csákányok, feszítővasak, vaskosarak) még az 1950-es években is hányódtak a falusi portákon. 5 65