Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

nemzetség volt, amely hét falut alapított a Hangony felső völgyében. Ezek közül a későbbi alapítású Domaháza és Sikátor a 14. században már Borsod megyéhez tartozott. Nemzetségi váruk a Berényvár, monostoruk a Szent Annáról elnevezett pálos kolostor volt. A Hangony alsó völgyén a Hanva nemzetség volt az ősfoglaló, de itteni birtokait igen korán elvesztette. A 13. század első felében Sajópüspöki és Velkenye már az esztergomi érsek, Center és Sajónémeti a király birtoka, Várkony pedig 1327-től az egri káptalan tulajdona volt. Korai szerzeménye a káptalannak Csokva is. Az Eger-patak forrásvidékén a Bél-, más néven Ug nemzetség az ősfoglaló, amelynek kabar (kun) eredete szintén igen valószínű. Ez alapította a mai Mónosbél, Bélapátfalva, Mikófalva, Bükkszentmárton, Balaton falucsoportot, s egyes családjai később Sajónémetibe, s Gömörbe is elszármaztak. A Bél nemzetségből eredő Bekény család első ismert őse 1246-ban már birtokos volt Sajónémetiben. Címeres nemesi levelüket 1553-ban újították meg, s a 16. században Péterfala, Dobfenék, Sáros barkósági falvakban is birtokot nyertek. Az első adománybirtokos a kabar nemzetségek által benépesített területen a Miskolc nemzetség volt. Oklevelek 1372-ben említik először a Bolyky család nevét, amely a Miskolc nemből származott és sok ágra szakadva, Bolykon és Urajon napjainkig megmaradt. Nincs terünk a vidék birtok- és családtörténetének vázlatos áttekintésére sem, csupán néhány fontosabb tényt emelhetünk ki. Az ősfoglaló és adománybirtokos nemzetségek mellett korán megjelent az egyház is, mint adománybirtokos. Legnagyobb összefüggő birtoka a bélháromkúti apátságnak volt, amit az apátság 16. századi pusztulását követően Telekessy püspök az egri papi szemináriumnak szerzett meg 1700-ban. Ennek az uradalomnak Apátfalva volt a központja, hozzá tartozott Uppony, Mercse, Királd, Bóta, Bánhorvát és jelentős részjószágok Sátán, Ományban, Mogyorósdon. 1750-ben az uradalom jobbágyai megtagadták az úrbéri szolgálatokat hivatkozással korábbi (kun) kiváltságaikra, s 95 pontban foglalták össze sérelmeiket (malmok, regáléjogok elvesztése stb.). Vezetőjük, Holló Mátyás uradalmi ispán Bécsbe utazott, s a kancelláriának nyújtotta be panaszukat. „Az apátfalvi jobbágyok lázadása, az erdőhátság más helyeire is kezdvén átterjedni, a megye (.. . a) szolgabírónak meghagyja, hogy a vidéki nemességet fegyverre szólítván, azokkal a lázadást csillapítsa le. .." — írta FÉNYES Elek 1851-ben. A fellázadt parasztoknak azonban négyszáz fegyverese gyűlt össze Apátfalván, amihez a nemesi bandérium ereje kevés volt. Végül a király a Borsodban állomásozó Dessewffy lovasezredet vetette be ellenük, s az állandó katonaság verte le őket. Tudomásunk szerint ez volt a Barkóság történelmének legnagyobb jobbágylázadása. Várkony és Csokva mindvégig az egri érsek birtoka volt, de Sajópüspöki és Velkenye az eszter18