Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

gattak. Nagypénteken a patakra szaladtak mosakodni, sőt a lovakat, juhokat is a patakba hajtották, hogy egész évben frissek, egészségesek legyenek. Az 1910-es évekig a lányok, fiatal menyecskék hajnalban kilopakodtak a patakhoz és ruháikat ledobva, meztelenül mártóztak meg a vízben (Domaháza). Napjainkig szokásban van, hogy a patakból hazavitt vízzel (szótalan víz) mosakodnak e napon az otthon ülő öregek, apró gyerekek. Domaházán a közkút csobogóját e napon betöviseli az, aki elsőnek visz el onnan szótalan vizet. Eladó lányok fonakodása (hajfésülése) nagypéntek éjjelén a templomkerti szomorúfűz alatt már a feledésbe menő rítusok közé tartozik. Borsodnádasdon és környékén a gyerekek kolompokkal, csengőkkel szaladoztak e napon és kiáltoztak: „Kígyó, béka, távozza a házunktól." Ezt a mondókát mormogták a házat és környékét húsvét előtt söprögető asszonyok is. Domaházán az 1920-as években nagyszombaton virradóra is tüzet raktak a legények, utána pedig begázoltak a patak vizébe. Itt nagycsütörtökön a harang elnémult, mert „Rómába mennek a harangok" ezen a napon és csak nagyszombaton térnek vissza. Harang helyett kereplő szólt. (Kézzel hajtott, láda formájú nagy alkotmány, helyi ezermester munkája.) Nagyszombat délután (feltámadás után) újra megszólalnak a harangok. Az asszonyok sütnifőzni kezdenek. Már ezt megelőzően levágták a húsvéti bárányt, ami juhtartó falvakban elmaradhatatlan volt, s az országban a barkóknál maradt fenn legtovább a szokása. A húsvéti asztal eledeleit hímzett, szép szőttes kendőkbe, kosarakba csomagolták (sonka, tojás, kolbász, bárányhús, morvány vagy egyéb kalács). Vasárnap délelőtt a gazdasszony elvitte a templomba, s ott a pap megszentelte. Délben a családok szenteltet fogyasztottak. Húsvét hétfő hagyományosan a locsolkodás ideje. Ez a pogány hiedelemben gyökerező ősi szokás eredetileg a női termékenység előidézését célozta. Az 1930—40-es években az egész Barkóságban gyakorlat volt (néhol tovább is), hogy az eladó lányokat a legények a patakhoz vagy a kúthoz vitték és ott vödörből öntötték rájuk a vizet. Sokan még is betegedtek, noha többször átöltöztek, száraz ruhát vettek a nap folyamán. Locsolás után a legényeket, akik régebben bandákban, cigányzenész-kísérettel jártak öntözködni, behívták a lányos házhoz és megvendégelték. Máig a legnépszerűbb népszokások egyike. Az utóbbi három évtizedben sokat szelídült, — elterjedt a szagos vízzel, kölnivel való locsolás. Az iskolás gyerekek — akik mindig mondtak verset is — festett húsvéti tojást kaptak a locsolásért. Az 1950-es évektől már inkább pénzt adtak nekik. Húsvét keddjén az asszonyok, lányok törleszthetnek úgy, hogy az elébük kerülő férfiakat egy bögre vízzel leöntik. Húsvét és május elseje között György napját (ápr. 24.) tartották számon. Főként juhászok hiedelme szerint a György-nap előtt fogott kígyó10* 147