Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

folytatták az 1950—60-as években is a betlehemjárást (Sajóvárkony, Arló, Bolyok). Karácsonykor egész napos böjtöt tartottak, s az elődök csak az éjféli mise után étkeztek. A gyermekek megajándékozása abból állt, hogy a szülők, nagyszülők diót, mogyorót, almát adtak nekik. Karácsonyfát csak az első világháború után kezdtek állítani. Polgári, értelmiségi közvetítéssel terjedt el ez a szokás. Domaházán például 1935. táján, Bencze nevű kántortanítónál láttak először karácsonyfát. Az eladó lányok zsebkendőt ajándékoztak „karácsonyi keresztapjuknak", amit azok pántlika ajándékozásával és tavasszal májfával viszonoztak. Központi eleme volt a barkó karácsonyi szokásoknak a karácsonyi asztal. Zabaron karácsony böjtjén egy szeletlen kenyeret tettek a megterített asztalra és azt ott tartották „két karácsony" közt. Újév (kiskarácsony) napján szegték meg, hogy a családnak az új esztendőben is legyen kenyere. A karácsonyi morzsát, ami az abroszon összegyűlt, újévig otthagyták és gondosan eltették a jövő évre. Tehenet füstöltek vele, ha megborjazott és a baromfiak elé is szórtak belőle. Hasznosnak tartották, ha karácsony este minden családtag megevett egy cikk fokhagymát. Eladó leányok karácsony este megrugdosták a disznóólat, és ha az első rúgásra röffent a disznó, még abban az évben férjhez mentek (Domaháza, Borsodszentgyörgy). A Barkósággal szomszédos református vidék jelesnapi szokásanyaga színtelenebb, de náluk is éltek olyan szokások, amelyeket a barkóknál nem találtunk eddig. Ilyennek látszik a karácsonyi tüz. Darnyán, Varbón, Parasznyán és bizonyára másutt is szokásban volt, hogy a férfiak, legények karácsony böjtjén este kimentek a falujuk fölé emelkedő hegyre, dombtetőre és ott tüzet raktak. Rőzsét, zsúpszalmát égettek és a tüzet körülállva énekelték a „Krisztus urunknak áldott születésén" vagy „Az Istennek szent angyala" kezdetű egyházi éneket. Szokásukat azzal magyarázzák, hogy a betlehemi pásztorok is tüzeket égettek ezen az estén. Aprószentek napján (dec. 28.) iskolás gyerekek hárman-négyen összeálltak, és sorra járták a házakat egy rövid köszöntővel: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ajtó megett állok, Mustármagot várok, Ha nem adnak, úgy elmének, Törjön be a kemencéjek." Ezután a gazda végigvert a gyerekek hátsó felén a kertjéből vágott vesszővel. A hiedelem szerint ezzel elősegítették a jobb gyümölcstermést. Végül a háziak egy-egy krajcárral, dióval, tojással ajándékozták meg a köszöntő gyerekeket 143