Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

mezején a sárga és a kék színű harisnyát kedvelték. A férfiak egyáltalán nem viseltek papucsot, de a nők sok faluban hordtak századunk első felében bőrpapucsot piros szegéllyel díszítve. A csizmaviselet megszűnése hosszabb folyamat volt, amely Ózdon, Borsodnádasdon már századunk elején elkezdődött, Gömörben is korán megjelent a fűzős és pántos női cipő, de Domaháza körzetében még az 1940-es években is megszokott dolog a nők csizmaviselete. Kesztyűt nem hordtak, de a Hangony-völgyi falvakban szokás volt, hogy a leányok gyapjúfonálból maguk kötötte kesztyűt adtak ajándékba a „karácsonyi keresztapának" kiszemelt legénynek. Ujjai nem voltak a kesztyűnek. Csak a kézfejet és a csuklót védte. Kék, sárga, piros csíkok élénkítették. Az újszülöttnek inget, kis féketőt, pilinkát (vászonpelenka) az anyai nagyanya adott. A keresztanya lepedőt vett neki korozsmábz. Pólya helyett babadunna szolgált, ami színes szalagokkal volt összekötve. A gyerekek — a fiúk is — 6 éves korukig térden alul érő, egybeszabott vászoninget hordtak. Ennek viganó volt a neve. 123