Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

Domaházi idősebb asszonyok az 1960-as évek végén még használták a régi, fából faragott konty fésűket, amelyeket a helybeli juhászok, kondások faragtak nekik. A leányok még télen sem kötötték be a fejüket kendővel, de az asszonyok állandóan kendőt viseltek. Templomba csak bekötött fejjel léphettek be, az ut6án sem járhattak kendő nélkül. Szalmakalapot nyáron sem hordtak a nők, csak a férfiak. Ténylegesen csak este, lefekvéshez készülődve, otthonukban tehették le a kendőt. A fiatal menyecskék ünnepen színes kázsmér kendőt viseltek századunk első évtizedeiben. Szorosan kötötték le a hajukat, s teljesen elfödték, mint az egyházasbásti asszonyokról készült fényképen is megfigyelhető (63. kép). Az 1940-50-es években a domaházi menyecskék kendőviseletét már az jellemezte, hogy a hajukat is látni engedték (64. kép), ki éltesebb asszonyok hétköznap és ünnepnap egyaránt fekete kendőt hordtak. Már harminc-negyven évesen sötét színekbe öltöztek. A gyász színe 63. kép. Fiatal asszonyok vasárnapi viseletben a 20. sz. elején. Egyházasbást, Gömör m. Pápai Károly felv. NM F 1927. 118