Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

más színű posztóval szegték be: Zabaron kékkel, a Rima völgyében feketével, a Hangony völgyében vörössel. FINDURA Imre jegyezte fel 1885-ben, hogy a hangonyiak „évszázadok óta viselik a vöröset, s annak még csak más színárnyalata sem becses közöttük". A barkók főként a rimaszombati és a putnoki szűrszabóktól vették a csuhákat. Bélapátfalvára és környékére az egri szűr jutott el, ami cifrább volt a rimaszombatinál. A csuha lábszárközépig ért, gallérja a hátat csaknem teljesen betakarta, két ujja be volt fenekelve (57. kép). Tudomásunk szerint a barkók gubái nem viseltek. Ezzel szemben a szomszédos borsod—gömöri reformátusság (Bán-völgy, Rima- és Sajó-völgy, Szárazvölgy) igen kedvelte a fekete fürtös gubái piros szegéllyel. Bántapolcsány református kisnemesei szűrt hordtak, s mivel még néhány évtizede is „nemzetes úrnak" szoríttatták magukat, „szűrös urak"-nak gúnyolták őket. Nagyra becsült, értékes ruhadarabjuk volt a barkóknak a bunda. Ezt is az 1940-es évek közepéig hordták. Legtovább a juhászok őrizték meg. A gömöri, borsodi kis mezővároskákban élő szűcsök munkája volt, hagyományosan magyar juhok „bundájából" varrták. A fehér juhászbunda bokáig ért, ujjai nem voltak (58. kép). Nyakába, hátára fekete báránybőrt vagy asztrakánt varrtak, felső harmadát elől-hátul színes fonállal hímzett nagy rózsák díszítették. A férfiviselet tartozéka volt a binkós (bunkós) bot, a gancsos (göcsörtös) bot és a bőrtarisznya is. Vásárba, városba menet, de a „törvény elé" sem indultak volna el bot nélkül. A sokat vásározó domaháziak és medvesaljiak az 1950-es évek végéig megtartották ezt a hagyományt. Ma már csak a pásztorok tartanak ki a botok, kampósbotok és az őzkörömmel, sallangokkal díszített bőrtarisznyák használata mellett (59. kép). A női hajviselet hagyományos vonásának látszik, hogy a hajat választék nélkül fésülték hátra. Az 1920-as évekig Ózdon éppúgy, mint Domaházán a leányok simán hátra fésülve, középen egyetlen fonatba (foncsik) befonva hordták a hajukat. Hajfonatuk végére pántlikát, színes selyemszalagot kötöttek. Ezzel szemben a gömöri barkó leányokról századunk elején feljegyezték, hogy a hajukat elöl középen elválasztják, s a fülük mellett félkörben sallós sűrű fonásba szedik, majd a tarkójukhoz vezetik és ott foncsikba. fonják. KOMORÓCZY szerint egy vagy két „foncsikot" fonnak pántlikával vegyest, és mindig három ágból. A hátuk mögött függő hajfonat végére módos kötéssel színes selyemszalagot kötöttek. A veres és a kék színű szalagot kedvelték. Az 1950-es évekig szokásban volt, hogy a lányok, a homlok fölött, hajuk tövében egy-két ujjnyi széles bársonyszalagot helyeztek el, amit a tarkójukon kötöttek meg, s a kötést a foncsik alá rejtették. Figyelmet érdemlő tény, hogy a barkó tájakon a párta már a 19. század végén kiment a divatból. 8* 115