Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

dunk elején a szalonnát oldalakban hagyták meg, és a házpadláson felakasztva tárolták. A zsírnak valóról a bőrt leszedték, mert kellett a kocsonyához, s nem szerették a bőrös tepertőt. Régen féltenyérnyi nagyságúra vágták a zsírnak való szalonnát, az utóbbi évtizedekben már csak a diónyi méretű tepertőt kedvelték. Kisütés előtt a zsírnak való szalonnát nem főzték. Századunk elején még csak a módosabb családok csinátak disznósajtot. Tölteléke fejhús és szalonna, apró hulladék bőrök és zsírtalan hús, a szív és (helyenként) a vesék. Fűszere a fokhagyma, a fekete- és szegfűbors, a paprika, só. Alaposan kimosott gyomorba (pucúr) töltik, majd kb. 30 percig főzik. Ezt követően deszkák között, kővel nyomatva préselik, végül a füstre teszik. A táplálkozás rendje az évszakokhoz igazodott. Télen csak kétszer étkeztek naponta, reggel és este. Böjti időben viszont a früstököt szokták elhagyni. Csak nyári „dolog-időben" étkeztek háromszor. Az utóbbi 4-5 évtizedben a háromszori étkezés egész évben általánossá vált, de a falusiak télen még mindig reggel és este főznek. Ebédre a maradékot tálalják fel. Nyáron viszont délebédet főznek. Régen a gazdasszony gondja volt, hogy kivigye az ebédet déli harangszóra a határban dolgozó munkásoknak (aratók, szénakaszások, -gyűjtők). A régi nagycsaládok táplálkozási szokásaihoz tartozott, hogy az asztalhoz csak a férfiak ülhettek le. Közös tálból étkeztek fakanállal. A menyecskék férjük háta mögött állva, hosszabb nyelű fakanalakkal merítettek a tálból, és az asztaltól elfordulva vették szájukba az ételt (Cered, Óbást, Domaháza, Zabar). A gyerekeknek a szoba földjére tettek le egy teli tálat. (Némely családban öt házas fiú élt a szüleivel, a feleségével, és mindnek volt 2-3 aprós gyereke!) Meghatározott rendje volt az ünnepi táplálkozásnak. Századunk elején a lakodalomban húsleves, főtt hús, majd káposztás hús és rizskása volt az ételek sorrendje. Ezt követték a kalácsok. Az 1960-as években a húsleves és a főtt hús maradt, a morvány és a túrós lepény mellett azonban már a torta is megjelent, s töltött káposztával, sült hússal váltották fel a káposztás húst és a rizskását. Újévkor savanyú babot, disznóhúst esznek, s kukoricát vagy vadkörtét főznek csemegének. (Babot azért, hogy sok pénzük legyen.) Szárnyast nem szabad újévkor ölni, „mert elszáll a szerencse." A két ünnep között viszont nem szabad hüveselyeket főzni, nehogy kilisesek legyenek. Farsang vasárnapján húsleves, hús, pampuszka, hétfőjén bableves füstölt hússal és kaláccsal, keddjén húsleves, kolbász, oldalas szerepelt az étrendben. Búcsúba menők szalonnát, tojást, túrós lepényt, lekváros- és mákospatkót vittek magukkal a szentkútyi tarisznyában. 108