Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

jükön a bableves, amit possajtott (savanyú) káposztalével és tejfellel behabarva szeretnek. Amíg tart, birsalmaszeletekkel is ízesítik. Közönséges étel a kompéros lé vagy kompér leves. A hámozott, felaprított burgonyát főzés után hagymás zsírral berántják, de jobban szeretik ennek is a habarással készült változatát. A savanyú kukóslé úgy készül, hogy a rántást vízzel felengedik, s amikor a víz forrásban van, az előzetesen felvert tojást beleszaggatják, belekeverik. Aztán még kis ideig hagyják buzogni (forrni), majd leveszik a tűzről és ecettel ízesítik. A kukóX (tojást) főképp az asszonyok használták tésztafélékhez, leveshez. Kedvelt étel volt a káposztáié vagy leves. Karácsony böjtjén még ma is elmaradhatatlan a káposztáié cepével. Cepének nevezték (pl. Domaházán) az elöregedett, aszalással hasznosítható tinórú gombákat (Boletus edulis, Boletus regius). A hordós káposzta levét vízzel felhígították, füstölt oldalast vagy szalonnaszeletkéket raktak bele, s főzés után berántották. Nemcsak ebédre, vacsorára, de früstökre is szívesen megették. Nagy fazékkal főztek mindig, hogy több napig eltartson. A kásáié régen köles, századunk elején pedig már rizskása leves neve. A hántolt rizst megfőzik, berántják, „jóféle borssal", köménymaggal, paprikával fűszerezik. A kolbászos lé hasonló módon készül, füstölt kolbász hozzáadásával. A kaszaié aratás, szénakaszálás idején nagy darab füstölt húsból főtt, tejfellel behabarva fogyasztott étel. A csirke leves, a lúdhús leves ünnepeken kerül az asztalra. Petrezselymet, sárgarépát, zellert, karalábét tesznek bele és a jóféle borsot sem felejtik ki belőle. Bordás csíkot, azaz szövőbordán sodrott csigatésztát csak lakodalom alkalmával tettek bele. íratlan szabály szerint keresztelőre metéltke (hosszú metélt), lakodalomra bordáscsík, halotti torban kocka tészta való a húslevesbe. Gyerekek, asszonyok szeretik a cukorral édesített tejlevest, amibe vékony laskára vágott gyúrt tésztát, csíkot főznek. Pásztorok, favágók, szénégetők szoktak maguknak főzni a szállásukon bográcsost. Szabad tűz fölé függesztett, kifelé hajló peremű vasbográcsot használtak a főzéshez. A bográcsos többnyire juhhúsból, ritkábban marhavagy sertéshúsból készült, amihez kompér, só és paprika járult. Nélkülözhetetlen volt a barkók táplálkozásában is a kenyér. Hagyományosan rozslisztből készült. A Barkóság legbelsejében, elzárt, belső falvaiban (Domaháza, Gesztete, Zabar, Cered) csak az első világháborút követő években tértek át a búzakenyérre. Azonban a gazdasági válság és a II. világháború idején sokan sütöttek kenyeret tisztán kukoricalisztből. (A kukoricalisztet előző este leforrázták, s hogy a kenyér szét ne essék, rozslisztből kevert tésztával kenték be a tetejét kiszakítás után.) A rozs vagy kétszeres (búza és 100