Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

23. kép. Kévébe kötött kukoricaszár hazahordása, Abod végzett többi munkára is. Az elkövetkező fél évszázadban már nem sok változás éri ezen növények művelését, hisz az ekekapa megjelenése is késői és szórványos. Ha kapa után ültetnek, előbb boronálni kell. Az eke utáni ültetést megboronálják, betakarják a magokat és gyakran hengerelnek is. A növényt növekedése során kétszer kapálják, először májusban, a vetést követően egy hónappal. A második kapálásba június végén, az aratás előtt kezdenek. Ez a kapálás tulajdonképpen töltögetés. A betakarításig többet nem foglalkoznak a kapás növényekkel. A kukorica szeptember közepére érik be, ekkor néhányan kimennek a földre, s a csuhéval együtt törik le a csövet a szárról, kötőbe, zsákba gyűjtik, majd vagy a szekérre, vagy előbb csak a földre rakják le. A törés után néhány nappal kapával egészen a tőnél elcsapják a szárat, majd az így ledöntött kukoricákat kévébe kötik, csomókba rakják, s hamarosan haza is szállítják, hiszen kezdik az őszi gabona alá a mélyszántást. A törés utáni napokban, illetve estéken néhány rokon segítségével fosztanak. Ügy húzzák le a csőről a hajat, hogy felfűzhessék koszorúba. A koszorúkat aztán a 94