Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

fordítom a figyelmet. Egymástól jól elválasztható a kapitalizmus korai és késői időszaka. A 19. század második fele még lényegében középkori struktúrát takar, nemigen haladja meg a 15—16. századi kereteket, a parasztok eszközvásárlásai és használatai hasonló minták alapján szerveződnek, s még alig tudja a kapitalista piac vásárlóivá tenni a parasztokat. A századfordulótól kezdve azonban mind több mezőgazdasági eszközt kínál sikerrel a piac, s a kapitalista gépgyártás igazán jó eredményeket könyvelhet el, hisz a gazdaságok számos olcsó, és gazdaságos kisgépet szereznek be. Erre a korszakra esnek a teljes és részleges eszközváltások, melynek során számos könnyítés éri a termelést. Érthetően, a parasztok már nem foglalkoznak annyit eszközkészítéssel sem. A fejlődés érzékeltetésére megint csak az 1860—70-es éveket, mint a középkori formák megtartóját, s az 1930-as éveket, mint a kapitalista átalakulás útjára lépett kort mutatom be. Ekkorra válik valamelyest megállapodott, kapitalista jellegű termelést mutató modellé a paraszti üzem. Abban mindkét korszak parasztgazdasága azonos, hogy a legalapvetőbb termelési eszközök birtokában van. Így eke, borona, sarlók, kaszák, kapák stb. mindenhol találhatók. A 19. században az eszközökhöz szükséges vasalkatrészek Metcenzéfen készültek és egyes falusi kovácsműhelyekben. Otthon aztán mindenki maga faragott nyelet a szerszámvashoz, maga faragta az ekét, amit a kováccsal vasaltatott. A 20. században már a mezőgazdasági gépgyárak látják el a parasztokat, immár kész vas-, vagy félvasekével, boronával, kapával stb. Egy-egy szerszám megléte nem jelent minden esetben feltétlen használatot. A gazdaság megőrzi a sarlót, amikor már a gabonát kaszával aratják, a cséphadarót, amikor már géppel végzik a cséplést. Az eszközleltár főleg a használatot tartja szem előtt, s így a 30-as évek némely poros, avítt tárgya, mint a múlt relikviája, nem szerepelhet a felsorolásban. A felsorolás igyekszik az egyes tárgyak megjelenésének, illetve szélesebb körű elterjedésének hozzávetőleges idejét regisztrálni,

3 fontosabb tipológiai ismérveit adni, utalni esetlegesen a készítőre, s ha eltérő, a más tulajdonosra is. 3 E fejezet megírásában nagy mértékben támaszkodtam Gunda 1937.; Ba~ lássa 1973/a.; Márkus 1964.; Sándor 1962.; Varga in: Szabó 1965; FélHofer 1961. tanulmányára és az MNA néhány kutatópontján végzett gyűjtésre (Salyámosy Judit: Trizs 1961; Damak 1961; Kosa László; Komjáti 1963; Meszes 1963; Kovács Attila: Szögliget. 1961; Hegyi Imre: Szuhogy, 1964; Takács Lajos: Szászfa 1962.) 73