Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

esetben a Bódva kiemelkedő szigeteire való telepedés is okozta ezt. Rudabányán az egy pontba futó sugaras utak rendezett település képét feltételeznék — az utak épp az említett piactérre futnak —, de a közöttük levő telkek nagysága és iránya különböző. Szendrőn, az úthálózatnak még ilyen rendszere sincs meg, kis közök szövik be a települést, az egyes utcák által határolt részen kicsik az udvarok. Nagyobb, udvarhoz kapcsolódó kertet csak a peremterület keleti részén lehet találni. Mindkét községben a belterületen, a portán építették fel az istállókat, csűröket is. A recens anyagból nem találkozni olyan adattal, miszerint itt akár csak a 19. században valami nyoma lenne a kertes településnek, ami azonban még nem zárja ki e forma 16. századi meglétének lehetőségét, Filep Antal Ónodról bizonyítja be — Johann Lendentu 17. század eleji ábrázolásából kiindulva — az egykorú kétbeltelkességet,

12 Jobbára ezekkel a településtörténeti előzményekkel kezdték falvaink a jobbágyfelszabadítás utáni korszakot. Erről az időről jóval részletesebb kép adható, ismertek már a köz- és magánépületek, intézmények, kialakul a kereskedelem és a szolgáltatások hálózata, szinte mindenhol épül egyházi iskola, templom, épület a közigazgatás számára stb., egyszóval a kapitalizmus az előzőekhez képest jóval bonyolultabb falut alakít ki. A 20. század elején pedig a parasztok e hálózat nélkül már nem létezhetnek, szükségük van a kapitalizmus nyújtotta lehetőségekre, melyek egyre jobban hatással vannak termelésére és fogyasztására is. A gazdasági, kereskedelmi folyamatok talán még jobban a faluhoz kötik a parasztokat, hiszen a szinte hihetetlen fejlődés még jó ideig nagyon sok szükségletet kielégít. A szolgáltatások és a paraszti igények egy szinten mozogtak. És ez nem csak az elbeszélők idealizálása lehet. A következőkben konkrét példán, Abod elemzésével kívánom felvázolni ezt a modellt. A település bemutatása során szólni kell az egyes részek kialakulásának idejéről, de főképpen a 20. század eleji falu struktúrájáról. A struktúra úgy írható le, mint egymáshoz viszonyított elemek (épületek, intézmények, telkek stb.) rendszere, mely elemek egymással leginkább oppozíciós viszonyban állnak. Magán- és középület, egyéni és közösségi, központi fekvésű és peremterületi, falun belüli és kívüli, profán és egyházi, paraszti és nem paraszti, szabályos és szabálytalan stb. — Elemzés (Abod): A falu, láthatóan a telkek irányából, jól védett, dombokkal övezett medencébe települt. A mai négy utca12 Filep 1969. 3 33