Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

művelő falu megerősödésével. Bizonyság erre a 12—14. századi ala­pítású templomok sora. 9 Az eredetükben települt falvak központi területének említett 18. századi beépülése néhány fontos előzményt és megoldást mutat. Ez ideig gyarapodhatott a telkek száma és nagysága. Űj beltelkeket lehetett kihasítani a falu területéből, melyhez szántók is járultak, sőt, a meglevő telkek szabadon osztódhattak. A belső telkek szinte kizárólagosan szabályosak voltak, merőlegesen feküdtek az útra, pa­takra, s hosszan benyúltak már telki szántójukkal a határba. Az újonnan alakuló telkek ezt az egyetlen szántójú régi modellt követ­ték. Az úrbérrendezés a gyakorlatban elejét vette a további telek­alakulásoknak és -aprózódásoknak. A belterület nagysága változat­lan maradt, de ugyanakkor új házak, háztartások keletkeztek, im­már zsellérstátusúak. A földesúr apró házhelyeket méretett ki szá­mukra, vagy éppenséggel a községtől kaptak ilyet az egykori ker­tek, rétek területén, a víz mellett. Ha e kis házhelyek igyekeznek felvenni az úrbéres, jobbágytelkek formáit, az egyutcás, két házso­ros faluból kétutcás falu lesz. A középső házak kis házhelyei egy­mással párhuzamosak, szabályosan épülnek be a meglevő formába, de egyértelműen árulkodnak fiatal korukról, mint például Galvács, Ládbesenyő stb. Arra is ismertek példák, hogy a régi, külső ház­sorok, telkek szabályosak, míg a zsellérek házhelyei összevisszaság­ban fekszenek, nem igazodnak sem a telkekhez, sem a patakhoz, s legfőképp nem egymáshoz. Itt nincs házhoz kapcsolódó szántó vagy akár kert, de még a gazdasági épületek megléte is ritka, miként lát­ható ez Abod, Szalonna, Szuhogy stb. példáján. A 18. század végi, katonai felvétel az első, minden községet be­mutató példás ábrázolás, melyből már településmorfológiai csopor­tosítás készíthető. Ezekből, valamint az időben igen elhúzódó (1867 —1924) kataszteri térképek anyagából végeztem el e feladatot. 10 Az előzőekből már nyilvánvalóvá vált, hogy e vidéken a szabályos, sza­lagtelkes falvak a leggyakoribbak. Elvétve akad egy-két szabályta­lan alaprajzú halmaztelepülés, s néhány — az előző két forma át­menetijeként — körfalu. 11 Patak menti falu: A szalagtelkes falvak csoportján belül ez a forma a legáltalánosabb. Klasszikus esetben a patak pont a falu közepén folyik, s pontosan kettészeli a települést. A vizet mindkét 9 Szabó 1936. 10 Hadtörténeti Térképtár I. katonai felmérés 1784., Edelényi Járási Föld­hivatal Kataszteri térképek. 11 A tárgyalás menete követi Mendöl 1963. és Eperjessy 1966-os rendsze­rezését. •'."••'• 2H

Next

/
Oldalképek
Tartalom