Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

Szalonnán a népesség száma 1784-ben 772 (121 ház, 142 család). 1817-ben 670, 1851-ben 930. Martonyi: 520 fő (85 ház, 98 család) — 475 — 598 (111 ház). A korszak végéig a birtokosok felerészben kicserélődtek, de számuk alig változott, 15-en, ill. 12-en voltak. Ekkor az úrbéres szántók az összes szántók harmadát teszik ki, s a fennmaradó földek főleg paraszti kezelésűek. A jobbágyföldek nem aprózódtak tovább, tehát viszonylag egységes birtokos parasztság alakult ki. A zsellérek helyben találtak munkát, módosabb parasztoknál, kisnemeseknél — részes aratás, cséplés —, a birtokos nemesek udvarházaiban. Szőlejük, gyümölcsösük, némi irtásföldjük a volt zselléreknek is van. Sokan foglalkoznak faragással, fuvarozással. Az Alföldre lejárók száma kevés. Itt is kecsegtet a földvásárlás lehetősége, minek következtében a birtokos parasztok száma emelkedik. Egységesülési folyamat indul meg, a volt jobbágytelkek osztódni kezdenek, s igen hamar társadalmi gyakorlattá válik az egyenlő osztály elve. Borsod Borsod egyike volt azon falvaknak, ahol a feudalizmus utolsó századaiban a földművelő háztartásoknak csak töredéke élt jobbágysorban. 1784-ben az összes háztartás 98, a házak száma 80. Ekkor mindössze 15 az adózó paraszt, ugyanennyi az örökösök száma. A zsellérek 37-en (16 egyéb), a nemesek 93-an vannak. A megfelelő háztartások száma kisebb, de így is a jobbágyokhoz viszonyítva, kétszer annyi a kisnemesek száma. Hasonló nagyságú földeken élnek ők is. A jobbágyok az úrbérrendezés idején a három Ragályi testvér telkein éltek. „Lakosaink közt a szántóföldek nem egyformán lévén felosztva, a három nyomásban ki többet, ki kevesebbet vethet el, szénát is ki többet, ki kevesebbet kaszálhat, de legjobb ház helyes gazda is közülünk 30, 35 posonyi mérővel a három nyomásban többet el nem vethet..." A rendezés során 7 5/8 telket alakítottak ki, ezen 20 jobbágy osztozott. A legnagyobb, amit egy ember kapott, a fél telek lett, a legkisebb pedig az 1/8-os. A gazdák fele 3/8-os telket kapott. A földeket itt is a 3. osztályba sorolták, s mert több telket nem alakítottak ki, a felszabadult úrbériség 189 kat. hold volt. A népesség nagy része — jobbágyok, kisnemesek —, azaz a földművelők, főleg reformátusok. 1784-ben 461, 1817-ben 572 (ebből 62 zsidó, 90 római kat.), 1851-ben pedig 408 (ebből 97 zsidó, 37 róm. kat.) lakosa van a falunak. A közvetlenül mezőgazdasági termelésből élők száma csökkent, egységes birtokos parasztság alakult ki. Az erős születésszám-korlátozás gátat vetett a telekaprózódásnak, az 15