Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

VIII. ÖSSZEFOGLALÁS — (A TRADICIONÁLIS FALU FELBOMLÁSA) A jobbágyfelszabadulás után az eddig főleg robotgazdaságokon alapuló középbirtokok nem tudtak áttérni a nagyüzemi tőkés gazdálkodásra. Évtizedekig vegetált még a középbirtok, de végül is, mivel egyáltalán nem bizonyult rentábilisnak, az elaprózódás útjára lépett. Addigi tulajdonosai kezéről egyre inkább a parasztok kezére vándoroltak a földek, s az immár egyre jobban pauperizálódó parasztságot erősítették. A parasztok ezen földszerzési mozgalma azonban mindenféle körülmény figyelembevételével is illúzió volt, a paraszti életforma hosszú távú konzerválásának vágya. Egyfelől igaz persze az, hogy a falvakban elszegényedett parasztság él. Míg a 16. században a virágzó árutermelés idején szép számmal akadnak nagyobb gazdaságot kezükben tartó parasztok, akiknél magas az egy főre eső gabonafelesleg, addig a 19. századra a telekaprózódás, a népességszám növekedés következtében az ilyen paraszt alakja homályba merül, s egyre jellemzőbb lesz a kevés földű vagy éppen nincstelen paraszt alakja. Ezek az emberek, mivel meg kell éljenek valamiből, kénytelenek mindenféle munkát elvállalni, s elsősorban a mezőgazdasági munkákra szegődnek el. Ha a 19. század végéig akad is számukra munkalehetőség, de sorsuk meglehetősen keserves, nehéz körülmények között élnek. Legfőbb céljuk az önálló gazdaság, vagyis a független élet megteremtése. A földszerzés egyetlen lehetősége számukra a középbirtok elszegényedése. Másfelől igaz az is, hogy a kapitalizmusban oly szükséges szabad bérmunkás réteget is ők jelentik, illetve ha lenne már jelentős gyáripar, jelentenék. A történelem ellentmondása éppen abban jelentkezik, hogy a társadalmi mobilitásban egy agrár bérmunkásból ipari bármunkássá váló réteg vehetne részt, de az ipar lassú fejlődése megakadályozza ezt.

1 A tradicionális falu kezdődő bomlását azonban az ipar sem tudja feledtetni. Sőt, mindazt, amit a magyarországi kapitalizmus nem tudott produkálni, legfőképp munkalehetőséget, produkálja az amerikai kapitalizmus, s az általa felkínált lehetőséggel él is az agrárproletariátus. A 19. század végén, amikor már az addigi munkalehetőségektől is elestek a nincstelenek és törpebirtokosok, összekuporgatott pénzükön tömegével ültek hajóra, s úgy 1 Puskás 1974. 137