Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

VI. HÁZIIPAR ,.Háziiparnak nevezzük azt, amikor a nyersanyagot ugyanaz a gazdaság (parasztcsalád) dolgozza fel, amely termeli. A háziipari mellékfoglalkozások szükségszerű járulékai a naturális gazdaságnak, amelynek maradványai csaknem mindenütt megtalálhatók, ahol kisparasztság van . . . Ennél a termelési formánál még nincs meg az ipar. mint külön foglalkozás: az ipari foglalkozás itt elválaszthatatlanul összekapcsolódik a mezőgazdasággal." — írja Lenin.

1 Ugyanakkor utal arra is, hogy már a naturális gazdálkodás korában, a falusi népesség egy részét hivatásos kézművesek alkotják, „akik (olykor kizárólagosan, olykor a mezőgazdaság mellett) bőr kikészítésével, kovácsmunkával, házivásznak festésével, paraszti posztó kikészítésével) gabonaőrléssel, stb. foglalkoznak". Ez a felsorolás lényegében már felvázolja középkori parasztságunk ipari termelésének modelljét. (Utalni kell azonban arra, hogy az oroszországi háziipar más termelési struktúrába illeszkedett, hiszen a falusi kusztáripar látta el a parasztokat ipari termékekkel, s nem korlátozódott olyan mértékben az ipari termelés a városokra, mint Magyarországon.- A magyarországi parasztság már a sokat emlegetett 16—17. században, de jóval előbb is, a városi kézművesipar fogyasztójává válik. Elsősorban vasárukra van szüksége, ruházati cikkekre, lábbelikre, edényekre, némileg bútorokra. Emellett aztán malmokat, kendertörőket keres fel, s a kereskedők munkájának igénybevételét jelzi a fűszerek, élvezeti cikkek vásárlása. Az ipar és nagymértékben a kereskedelem is elsősorban a városokba koncentrálódik, ez pedig bizonyos szintű árutermelést feltételez. Ügy tűnik azonban, hogy a jelzett korszakra kialakult a feudális város és a paraszti fogyasztás struktúrája, s ez a struktúra az elkövetkezendő évszázadokban alig változott, legföljebb csak a paraszti népesség növekedésével együtt nőtt az iparban foglalkoztatottak száma, illetve az ipari termelés mérete. Mindezek pedig azt jelentik, hogy a parasztok számtalan háziipari jellegű munkát végeztek, s nemigen adták ki kezükből ezeknek elvégzését. Meglepő talán, de a Szendrő környéki parasztok még a 20. század első felében is jobbára maguk készítik házaikat, szerszámaik egy részét, alsó- (vászon) ruháikat, s szerény kivétellel maguk terem1 Lenin 1964. 306. 1 Gyimesi 1975. 126