Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

Abod „Ez előtt hetven vagy hatvan esztendőkkel a midőn taxás eleink ezen helységet megszállották akkor msságos urságtul volt contractusunk, mely mellett egy ideig tsupán tsak taxát fizettünk, azután szokásbul taxát is robotot is tettünk, mostanában is teszünk, mivel az mely contractust, ezelőtt tizen öt tizen hat esztendőkkel kivánt az msságos urasság adni azt kezünkhöz venni nem akartuk." — nyilatkozták 1771-ben az abodiak.

5 Kezdetben csak a taxát fizették, majd gyalogos robotot követelt tőlük a földesúr, később igás szolgálatot is, végül a helyi, magyarországi szokásokra hivatkozva emelte a robotok számát, számos ajándékot követelt.

6 Ez a folyamat jól ismert e korszakból, melynek során a csak pénzzel fizető taxást robotoló jobbággyá teszik. Az abodiak roboton és dézsmán kívül 3 r. forintot is fizetnek. Ekkor 12 örökös jobbágy van, akik pénzt nem fizetnek a földesúrnak. A lakók vagyoni helyzetéről az 5. kérdésre adott válasz tájékoztat: „szántó földeink egy nyomáson kívül köztünk nem lévén fel osztva, egyaránt nem is vethetünk, ki többet ki kevesebbet, melyet aki miként ortásával szaporíthatta, ezért köztünk levő egy ház helyes gazda jobbágy ki negyven ki harminc fél ház helyes szabad elmenetelüek ki 30. ki 25. ki 20. posonyi mérő Életet vethet el ez három nyomásban." Ebből úgy tűnik, hogy az egész házhelyesek az örökös jobbágyok. A telekbe sorolás nyomán 48 jobbágy osztozott 26 egész úrbéri telken. Itt a földet a 3. osztályba sorolták, egy egész telekhez 30 hold (magyar) járt, és 8 embervágó rét. Egésztelkes 8, fél- 32, negyedtelkes pedig 8 jobbágy lett és 13 házas zsellér. Az első népszámlálás szintén 48 parasztot (jobbágyot) talál. Számuk 1828-ban 54-re emelkedik. Ekkor 35 házas és 1 hazátlan zsellér szerepel. 1784-ben a férfiak (18 éven felüliek) között 62 zsellér és 26 egyébnek nevezett személy található, ez azonban nem jelent ennyi háztartást. A parasztok a házak közel felét bírják, a családok alig több mint egyharmadát teszik ki. A népesség száma így alakult: 1784.: 677 fő (109 ház, 126 család); 1817.: 796 fő; 1828.: (90 feltüntetett háztartásban 223 adózó — 18 és 60 év közti házasság és nem házas férfi és nő); 1851.: 898 fő (143 ház). A birtokos végig a Csáky család, királykúti pusztájukon jelentős allódiális gazdálkodást folytattak. Nem engedték a jobbágyi telkek 5 Miskolci Lvt. Acta Pol. XXII. I. 365. 2. kérdésre adott válasz. fi OL. Csáky cs. levt. P. 72. a Szendrő: uradalmi iratok Fasc. 95/d. Abod a jobbágyok 1858-as panaszlevele, s hasonló levelet írtak a galvácsiak is ez évről. 11