Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)
A századfordulótól kezdve jelentős változás figyelhető meg-a;z állattenyésztés terén. A parasztok most már évente eladnak egy borjút, ritkán egy tehenet. A kevésbé tejelő magyar marhát jobban tejelő fajtákra cserélik ki. A tejjel és tejtermékekkel piacozni kezdenek. Ez mindenképpen olyan korszak, amely már az állattenyésztést igyekszik a földműveléssel egyenrangúvá tenni, valóban önálló ágazattá emelni. 2 A belterjes állattenyésztésnek bizonyos feltételei már régtől fogva adottak voltak. Az istállózó állattartás középkori eredetű, azonban a takarmányozás fejlődése csak késői, múlt század végi. Mielőtt azonban ennek elemzésébe kezdenék, utalni kell arra is, hogy- a parasztok hússzükségletüket szinte a mai napig maguk fedezték, ezért olyan állatokat is tenyésztettek, melyek hamar megnőttek, előállítási költségük alacsony volt. Igaz, hogy századunk első évti2edeibe : n több faluban is létrehoztak mészárszékeket, ahol azonban csak időnként lehetett friss húst kapni. A kimérésre kerülő állatokat a falubeli par rasztok adták el a mészárosoknak. Sertéshús még viszonylag gyakran volt, de marha jobbára csak akkor került vágásra, ha egy-egy öreg jószágot már nem lehetett tovább tartani, vagy hirtelen le kellett vágni. Ezek a mészárszékek azonban alapvetően nem változtatták meg az állattenyésztés struktúráját. A tenyésztett állatok köre ugyanolyan széles maradt. • . A tenyésztett állatok közül a szarvasmarha jelentősége a legnagyobb. A 19. század végéig főleg ökröket tartottak, s igáztak, tehenek alig voltak. A századfordulótól csökken az ökrök jelentősége-, lovakat igáznak inkább, s egyidejűleg a tehenek jelentősége is megnő. Ezt a váltást nem sokkal később követi a fajtaváltás, midőn az addigi magyar fajtát főleg pirostarkára és kisebb mértékben szimentálirá cserélik. A tehénállomány szinte évek alatt kicserélődik, az ökrök azonban még évtizedek múlva is a régi fajtából valók. A lovakat csak igázásra hasznosítják. A korszak végéig kizárólag csakis melegvérű fajtákat neveltek, abból is főleg a magyar'lovat, nemesített fajták, mint a lipicai, arab, nonius, stb. alig fordultak elő.: A sertéstartás pontos méreteine nehéz következtetni a korábbi időkből, mert az összeírás nem érintette ä malacokat, süldőket, csak az öreg disznókat, s ennek aránya az összeírás idejétől függött. így a tavaszi számlálás esetén alig akadt sertés. Az azonban valószínűnek* tűnik, hogy a néhány, 4—6 disznót tartó gazdaság mellett minden háztartásban vághattak a tél folyamán egy-két sertést. A sertések fajtájáról az tudható, hogy a 19. században mangalicát tartottak, 2 Gaál 1966. 111
