Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

Egyes falvakban, ahol jelentős számú kisnemesi réteg élt, a feudalizmusból öröklött formákként a familiáris viszonyok legkülönfélébb változatai maradtak fenn. Ezekben az esetekben sokkal jobban lanulmányozhatók a segítési, kölcsönkérési, ledolgozási rendszerek. Az egykori nemesnek még századunkban is alávetettje volt az egykori zsellér leszármazottja. Szinte kötelezettségszerűen, gyakran ellenszolgáltatás nélkül segített a nemes bármely kérésére. Ha valamilyen szerszámot kért kölcsön a nemestől, azt természetszerűleg munkával egyenlítette. Az egykori nemesi háztartások a legapróbb dolgokhoz (mosás, meszelés) segítséget hívtak. Az ilyen függő helyzetben élő emberek sorsa az agrárszegénység egy különös rétegét jelenti, hisz máshol alig vállalhatnak munkát, mint a patrónus gazdaságban. Tőle kapnak részes földet, nála aratnak, hordanak stb. Főleg a nem kampányjellegű munkáknál, mint a tavaszi, őszi szántások, a nagyobb gazdaságokat állandó bérmunkások segítik. A föld nagyságától függően egy-két cseléd. Szabó László, a paraszti gazdaságokban folyó munkákat a munkaszervezet szempontjából öt csoportba osztja (családi munkaszervezet, állandó bérmunkások, időszaki bérmunkások, ledolgozás igénybevétele, társas munka igénybevétele), összegzésében területünkről azt írja, hogy itt az uralkodó forma a kiscsaládi munkaszervezet és a lokális alapú társas munka volt. Fontos szerepet játszott a részes műveléshez kötött ledolgozási rendszer is. Ezzel szemben a bérmunka formái alig alakultak ki.

14 Gyűjtésem adatai alapján különösen a családi munkaszervezet által elvégzett munkák dominálnak, alig van jelentősége az említett példákon kívül a társas munkának. (Attól, hogy egyesek egy teremben, egyszerre, de a magukét fonják, a fonás nem tartható társas munkának.) A ledolgozásnak igazán ott van jelentősége, ahol különböző függőségi viszonyok alakultak ki a társadalom egyes rétegei között. Néhány egyenlő helyzetű családnál a kölcsönös segítségnek olyan rendszere alakult ki, amelyben az egyes munkákat, amit segítségként végeztek, nem is tartották számon, hisz' ugyanilyen jellegű segítséget ők is bármikor igénybe vehettek. Ugyanez áll a szerszámok kölcsönkérésére is. Jóllehet, a termelés fontos kérdése a családon belüli munkamegosztás, ennek leírására most nem vállalkozom, általánosságban az mondható el, amit Jávor Kata nyírségi vizsgálatában bemutat.

1 - A kö14 Szabó 1968. 118—121. 15 Jávor 1966. 101