Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

II. TELEKRENDEZÉS — TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS A Rákóczi-szabadságharc, majd pedig az 1710—11-es pestisjárvány erősen megtizedelte a lakosságot. Egyes falvak szinte teljesen elnéptelenedtek — így például följegyezték Abod kihalását is, de a járvány több helységben is a népesség fogyását eredményezte.

1 Ennek előtte ez a terület az ország sűrűbben lakott részeihez tartozott. Ez a viszonylagos sűrűség azután is megmaradt; az északkeleti bevándorlók, meg a járvány nem sújtotta falvak egyes családjai hamar megszállták a megüresedett telkeket, folytatták a termelést. A földesurak igyekeztek a telepítést mielőbb végrehajtani, kedvező feltételekkel lakosokat toborozni. Egyfelől éppen ezek a telepítések bonyolítják a társadalom megértésének folyamatát. Borsod megyébe 1770-ben értek el a Mária Terézia-féle úrbérrendezés végrehajtásán dolgozó felmérők és kérdezőbiztosok. A kilenc kérdőpontra adott válaszokból kiderül, hogy a falvak jobbágyainak közel fele „szabadelmenetelű", szerződéses, taxás jobbágy, s megközelítően ennyi az örökös jobbágyok száma is.

2 Az előbbiek kilencedet nem adnak, robotszolgáltatások kevéssé terhelik, s általában szerződés szerint meghatározott összeget fizetnek. E falvak társadalmi tagozódását másfelől a nemesi birtokok jellege határozza meg. Erőteljes párhuzamosság jellemzi a földesúri és a jobbágyi állapotokat. Ebből a szempontból tipológia készíthető. Martonyi, Meszes, Szalonna, Finke, Balajt stb. több birtokos között oszlik meg. Abod, Galvács, Szuhogy, Rudabánya, de a két mezőváros, Szendrő és Edelény is egy-egy nagyobb birtoktest része, jobbára a Csáky családé, illetve Edelény külön uradalmi központ lévén, Dessewffy, majd Eszterházy, végül a Coburg családoké. Több községben a földművelők nagy része kisnemes, így Borsod, Ládbesenyő, Balajt, Lak, Imola, de Szendrőn is szép számmal élnek ilyenek.

3 Az úrbérrendezés idejéig mind a teleknagyság, mind a ténylegesen adózó háztartások száma változó lehetett. Ettől kezdve már az irtásokat nem sorolhatják a telek része közé, az irtásföldön gazdálkodót nem kényszeríthetik jobbágyi szolgálatokra. Ha az adózó háztartások száma növekedhet is — amire azonban kevés példa 1 Borovszky 1909. 360.; Csikvári 1939. I. 47. - Miskolci Lvt. Act. Pol. XXII. I. 365—480. a megfelelő községek. 3 Debreczenyi 1817; Fényes 1851; Csikvári 1939; Danyi-Dávid 1900. 9