Végvári Lajos: Imreh Zsigmond (Borsodi Kismonográfiák 13. Miskolc, 1981)

Imreh Zsigmond jelentős, bár kevéssé ismert festészete a posztnagybányai irányzathoz tartozik. Ez a meghatározás sem értéket, sem kritikát nem tartalmaz, csupán az olvasó eligazítása a célja. Nem volt a nagybányaiak tanítványa. Vaszary János, a magyar festészet nyugtalan újítója, a párizsi orientáció leglelkesebb apostola indította el pályáján. Évfolyamtársai között voltak a magyar festészet azóta már elismert mesterei, többek között Barcsay Jenő és Miháltz Pál Barcsay különösen sokra értékelte Imreh képességeit és egy nyilatkozatában generációja legtehetségesebb művészének nevezte, aki nagy hatással volt társaira.

1 Harmincöt év után Barcsay keserű emlékként idézi Imreh Zsigmond egykori munkáit, mert úgy érezte, egykori évfolyamtársa „mostani finom kis pasztelljei meg sem közelítik növendékkori képeinek erejét, monumentalitását". Imreh Zsigmond fiatalkori képei eddig nem kerültek elő, nem tudjuk tehát megítélni, hogy mennyi a nosztalgia és mennyi a valóság Barcsay Jenő nyilatkozatában. Egy azonban megállapítható, Imreh Zsigmond élete nem volt könnyű, mert vidéken élt, a művészet pionírjaként, nevelő-ismeretterjesztő munkával gyűjtötte a híveket a művészet számára, s nemcsak a sajátjáéra. Nem kis erőfeszítésébe került, hogy a mindennapi munka mellett művészi hivatását is betölthesse. Két ízben is nagy kár érte, 1944-ben a műtermében levő tárgyak pusztultak el, 1956-ban életműve válogatott darabjai vesztek oda a Fényes Adolf teremben. Igazában 60 éves korától kezdve szabadult meg gondjaitól, a néhány évi nyugodt munkát azonban a betegség évei váltották fel, s a viszonylag korai halál nem tette lehetővé, hogy minden vonatkozásban kiteljesítse nem mindennapi képességeit. Imreh Zsigmond a háromszékmegyei Illyefalván született 1900. szeptember 26-án, egy sokgyermekes családba.

2 Apja tanító volt Kolozsvárott. Ebben a városban végezte Imreh Zsigmond gimnáziumi tanulmányait, majd a város ösztöndíjasaként a Képzőművészeti Főiskolára került.

3 Nincsenek adataink arra, mikor kezdődött érdeklődése a képzőművészet iránt, kiknek a segítségével sajátította el a képzőművészet elemeit. Bizonyos, hogy sokat ígérő tehetség lehetett, ha egy nehéz helyzetben levő város ösztöndíjat adott neki. Vele együtt érkezett Erdélyből Barcsay Jenő és Miháltz Pál is; a honfitársak hamar egymásra találtak és közösen viselték a nehéz életkörülményeket. A főiskolának nem volt kollégiuma, egy ideig „rekvirált" helyiségben laktak, majd a főiskola vezetősége kiutalta számukra Stróbl Alajos szobrászművész ún. gipszraktárát, az Epreskertben. Nem volt egészséges lakás, de a környezete annál inkább 5