Végvári Lajos: Imreh Zsigmond (Borsodi Kismonográfiák 13. Miskolc, 1981)

19. kép. Gyümölcsdombon alatt húzódó színes szántóföldeket. Igazán kiváló tájképfestő. A szem gyönyörködve követi hátrafelé halkuló gyöngéd színeit a tágra nyitott tájak mélye felé. Finom színérzékének tanúsága szép virágcsendélete is."

2

'

1 Két évvel később a budapesti Hírlap kritikusa értékeli műveit: „Imreh Zsigmond fő ereje abban van, hogy nagyon finom tud lenni anélkül, ^ hogy édeskés, maníros, vagy naturalista hangokat pengetne."

25

* A Magyar Képírók budapesti kiállításairól az elnémított baloldali és polgári radikális kritika képviselői többé nem írhatnak. Az erősödő jobboldali sajtó befolyása alá akarja terelni a Magyar Képírók Egyesületét. A kiállított műveket kizárólag politikai szempontból ítélik meg: pl. Szilágyi Károly szerint az „egészséges irányzatot ma feltétlenül vidéken kell keresni."

20 Nyilvánvaló, hogy ez a kitétel a KUT és más, modernebb törekvések képviselői ellen irányul. Imreh nem vette komolyan az ilyen egyoldalú nyilatkozatokat, bizonnyal megmosolyogta a miskolci újságíró 1943. április 28-án megjelent lelkendező véleményét abból az alkalomból, hogy a Szépművészeti Mú26