Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)
tegébe tartozik, ahogyan a kecsketartás is az állattartó kultúra egyik legkorábbi megnyilvánulása. Az átadó nyelveket tekintve a kecsketartás terminológiái állattartásunk ezen rétegének történeti szakaszait jelentik. A bolgár—török jövevényszavak (kecske, olló) az állattartás honfoglalás előtti rétegére utalnak, egy másik szócsoport (cap, jerke, gida, gödölye) a Kárpát-medencében való megtelepedést követően került állattartó kultúránkba, elsősorban annak sajátos vonulatát jelentő vlach-jogú vándorpásztorok közvetítésével. Jelzik az adatok azt is, hogy az ország egyes területein eltérő volt a terminológiák terjedésének, változásának dinamikája, s érezhető, hogy e mögött gazdaság-, település- és nyelvtörténeti események húzódnak. Ezek nyomon követésére azonban ezen egyetlen, s nem is meghatározó kulturális jelenség aspektusából nem lehet vállalkozni. 8. Nevek, színek A kecskének általában már fiatal korában nevet adnak. Ez azonban újabb jelenség lehet, mivel azokon a helyeken, ahol sok kecske van, még ma sem kap megkülönböztető nevet az állat. A pásztorok számára is általában „csak kecske van, nincs külön neve". A névadás újabbkori eredetére utal az is, hogy általában a gyerekek vagy az asszonyok adnak nevet a kecskének, s a nevek többsége becéző alakban fordul elő, ami az állat nagyobb megbecsülésének, nagyobb jelentőségének megnyilvánulása. A névadás leggyakrabban spontán, a nőstény állatnak női keresztnevet, a baknak férfinevet adnak. A leggyakoribbak a Piri, Zsófi, Rózsi, Juci, Marika, Bözsi, Csöpi stb. nevek, míg bakoknál a legelterjedtebb a Samu, és gyakori még a Dezső, Gyuri, Palkó, Vilmos, Maxi, Miska, Semmi stb. 150 Különösen a bakok névadásánál érezhető egyfajta tréfás névválasztás, ami a bakkecske sajátos viselkedésmódját, a paraszti gazdaság állatai között elfoglalt sajátos helyét tükrözi. Ritkább eset, de az állattartás korábbi hagyományaira utal, mikor az állat külső jegyei vagy viselkedése alapján kap nevet. A szarvállás alapján Csákó, m Csonka (ha törött vagy félreáll a szarva), 152 szarvatlan állatoknál alkalmanként tulajdonnévvé válik 148 Makkai L., 1954. 454. m Makkai L., 1954. 522. 150 Orosháza néprajza II. 273. 151 Sgy. Aggtelek. 152 Sgy. Teresztenye. 86
