Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

Részben juhászok, részben földművelő népesség kezén számottevő kecskeállomány volt, amely az északkeleti országrészben kosarazás révén — közvetlenül a földművelő életmódhoz kapcsolódott.

50 Az összeírások tanúsága szerint alkalmanként itt is a szegénység velejárója volt a kecsketartás, általánosan azonban a közösségi állattartás megnyilvánulása, leggyakrabban a juhászathoz kapcsolódott. Történeti adataink alapján ennek a típusnak az 'elterjedése is megrajzolható; a hegyvidékek vonulatát követve, vannak nyomai Baranyában, a Bakonyban, Nyugat-Dunántúlon.

51 Nyomon követi az északi hegyvidék vonulatát, kiterjed az egri vártartomány hegyes területein, számszerűen igazolható a kecskeállomány magas létszáma Heves és Borsod megyékben.

52 (Borsodban az 1598-as juh dézsmajegyzékben számbavett állatállománynak csaknem 20 százaléka volt kecske.)

53 Végigkövethető a kecsketartás jelentősége az ország északkeleti részét övező hegyvidéken.

54 E típus tartásmódjában az erdei legeltetés játszotta a fő szerepet. A kecsketartás gyakran itt is összefonódik a juhászattal, annak kísérője. Nagyobb szerephez a kövesebb, sziklás határú településeken jut. A kecskék a juhokkal együtt tavasztól őszig az erdei szálláson voltak.

55 Hasznukat elsősorban a tej jelentette, melyet a — jelentősebb volumenű — juhászat hasznával együtt dolgozta fel. Ez a tartásmód legteljesebben az északkeleti peremterület vlach-jogú pásztorainak kezén virágzott, de szerepet kapott a paraszti háztartásokban is.

56 Ez a forma átmenetet jelent a havasi pásztorkodás és az alföldi területek népének állattartása között, s benne egyaránt felbukkannak migrációs elemek, s a földművelő életmódhoz kötődő állattenyésztés nyomai is. •" A már említett két forma mellett a harmadik táji típusnak, a havasi kecsk'etartást tarthatjuk, mely szintén összekapcsolódik az erdős zóna feletti régió juhászatával. Tekintettel arra, hogy ez a tartásmód olyan területet hasznosított, amely másfajta művelésre nem alkalmas, itt őrizte meg legtovább létjogosultságát a kecsketartás, bár — mint jeleztük — a havasi pásztorkodás ezen rétegét viszonylag késői fejlődés eredményének tartjuk. A tavasztól őszig M Belényesy M„ 1954. 395.; IIa B., 1969. IV. 138.; Földes L., 1957. 150. &1 Andrásfalvy B., 1975. 392.; Tálasi L, 1939. 10—11.; Zimányi V., 1968. 33, 329. stb. 52 Sugár I., 1975—1977.; N. Kiss I., 1960. 53 N. Kiss L, 1960. 767. 54 Csupán néhány forrást említek: Makkai L., 1954.; Maksay F., 1959.; N. Kiss I., I960.; Prodán, D. 1970—1976. 55 IIa B. I. 294. skk. 56 K. Kovács LÍ, 1968. 9.; IIa B., I. 295—296. 45