Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

b) Komplex üzemszervezetű parasztgazdaságok kecsketartása Nagy állataik mellett gyakran tehetős parasztgazdák is tartottak néhány kecskét. Recens néprajzi adatok mellett igazolják ezt feudális kori összeírások is. A XVI—

XVII. században a hegyi legelők sokezer juhát, kecskéjét kevés számú família birtokolta ugyan, de néhány darab minden parasztcsaládra jutott.

68 A történeti adatok azonban elsősorban azt igazolják, hogy a töredéktelken gazdálkodók, s kis számú szarvasmarhát tartók birtokolták a kecskeállomány zömét, a jómódú gazdák üzemeire — bár előfordult — régen sem volt jellemző a kecsketartás.

69 A Bakonyban a tehetősebb gazdáknak is voltak kecskéik. Aki teheneit rideg gulyára járatta, az családja ellátására kecskét fejetett. Az istállózó szarvasmarhatartás azonban háttérbe szorította az állattartás ezen ágát.

70 Az 1950-es években még viszonylag gyakori volt. hogy a tejbeszolgáltatás miatt az adómentes kecske tejével szaporították a tehéntejet. Szívesen tartottak kecskét az alföldi szőlősgazdák, akik nyaranta pányván legeltették az állataikat a szőlőben. s tejét fogyasztották.

71 Ezen gazdaságok üzemszervezetében a kecske nem játszott meghatározó szerepet. Csupán azért tartották, mert tartása nem igényelt semmiféle felkészülést, a kecske a többi állattal megélt, olyan területeket hasznosított, amit a többi állat nem vett igénybe. A gazdálkodás egész szerkezetének kihasználatlan „üres tereit", hézagait töltötte ki. Számottevő volt azon parasztgazdaságok kecsketartása, ahol a gazdálkodás üzemszervezetébe beépült, szerepet játszott a juhászat. A juhok mellett — kisebb számban — gyakran tartottak kecskéket is, a haszonvétel a juhokéval együtt történt. (Egyaránt igaz ez a naponta hazahajtott nyájakra, s a településektől távoli legelőkön tartott állatcsapatokra.)

72 A juhok és a kecskék aránya a gazdaságokban változó: az általános kulturális és szociális színvonaltól, a legelőviszonyoktól, értékesítési feltételektől, s — minden bizonynyal — helyi szokásoktól is függ. Hegyvidékeken a kecskék száma olykor megközelítette a juhokét. A juhos és kecskés gazdák alkalmanként külön választhatók: az tehát, hogy az egész juhállomány68 Maksay F., 1959. 46. G9 Vö.: Maksay F., 1959. 489. skk. A szendrői uradalom adatai. 70 Tálasi I., 1939. 11. 71 Sgy. Tiszazug falvaiban. 72 Földes L., 1962. 27. 4 49