Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

23. kép. Havasi kecskepásztor (Vasárnapi Üjság 1861.) társadalom két szélső pontját állítja szembe: „Kecskepásztorságról uraságra menni."

18 A kecskék legeltetésében és a pásztorlás szervezetében alapvető változás következett be az elmúlt évszázadban, majd különösen az országhatárok átrendeződése, a legjelentősebb kecsketartó területek leszakadása óta. önálló kecskenyáj csak kevés helyen maradt meg. 50—60 állat volt az a mennyiség, ami már „eltartott egy pásztort", amiért érdemes volt külön pásztort fogadni. Ez az állatcsapat a közelmúltban már csak hegyes területeken állt össze, alföldi részeken csupán a legnehezebb, háborús években volt külön kecskenyáj. A Bakonyban — ahol már a XVII. században is külön foglalkozás a kecskésé — még századunk elején is különvált ez a réteg a pásztorokon belül. Szentgálon pl. a Horváth pásztornemzetség13 Herman O., 1914. 41. 93