Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

rajzi gyűjtés szegényesebb kultúráját jelzi ennek a kérdéskörnek, mint más állatok esetében. A pásztor saját tapasztalatai alapján Legelteti a rábízott kecskéket, a számukra kijelölt területen. A kecskenyáj egész nap mozgásban van, csupán délben fekszik meg, itatás után, az erdős, fás terület hűvösében, ahol a kecskecsapat szanaszét hever, nem bújik őszsze.

84 A hajtás útvonala igazodik az évszakokhoz: nyáron hosszabb, télen rövidebb.

85 A kecskepásztor terelőeszköze általában egyszerű bot vagy kis ostor. Kovászna vidékén a „megtért" állat után lódító/át hajítottak.

86 Segítségére van a pásztornak kutyája, amely — mint minden pásztorkutya — gazdája aPró jeleiből is ért, és tereli az állatokat. A kecskepásztornak a kutya kiválasztásánál, szoktatásánál nagyon kell vigyáznia, hogy óvatosan „fogjon", ne legyen harapós, mert a kecske bőre, s főleg a tőgye érzékeny, sérülékeny, a kutya könnyen felsebzi. A pákosztos, kóbor, elcsavargó kecske nyakára csengőt, pergőt, kis kolompot akaszt a pásztor, hogy tudja, merre jár. A csengők, kolompok általában a pásztor tulajdonát képezik. A kecske hajtására, hívogatására és elűzésére szolgáló kifejezések — a recens adatokban — nem különböznek egymástól a pásztorok és a parasztok nyelvében. A kecske hívogatására a „Cége, cége, cégela!" (Udvarhely megye), „Cige, cige!" (Marosvásárhely), „Gica, gica-ne!" (Szentgál)

87 „Hüttye-ne!" (Tázlár),

88 „Kedz-be ne!",

m „Cega-me!", Cáp-cáp", „Kecske" (Csík megye)

90 kifejezéseket ismerjük. Elűzéskor a következőket mondják: „Kecske-te!",

91 „Cá el!", „Cege-me-cá!" (Csík megye).

92 Tereléskor használt kifejezések: „Cá!" (Udvarhely megye), „Cecc-ide nye!" (Csíkszentmihály), „eigene!" (Marosvásárhely), „Kec-ki!" (Szentgál

93 és Szinpetri

94

), „Cegame!", „Cege-me!", „Csetnye!", „Cugu-cugu!",

95 „Ca-te",

96 „Kajszte!"?

7 s általánosan „geda", „gedukám", „kecske-te". Hasonlóan rövid, hangutánzó, hangkeltő szavak a környező népeknél is ismertek, az európai nyelvek legprimitívebb rétegébe tartoznak, s a Pásztorkultúra kapcsolataira utalnak.

98 A recens néprajzi gyűjtések adatai szerint a kecskére ritkán tettek jelet. Az alacsony állatlétszám miatt erre nem is volt szükség. 84 Tálasi I., 1939. 21. 85 Vö.: Kunt E.—Viga Gy., 1978. 581. 86 Gazda K., 1974—75. 239. 87 Herman O., 1914. 540. 88 Sgy. 89 Vajkai A., 1959. 84. 77