Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

más ecetes-vizes sárgaföldet tett rá,

70 vagy meleg olvasztott fagygyúval kente be. Az ütéstől gyulladt tőgyön szokás volt eret is vágni. Ha a kecske körme fájt (büdös-sántaság, pállós-sántaság) — ami főleg akkor fordult elő, ha nem volt elég száraz az ólja — akkor lekörmölték: bicskával, borotvával vagy harapófogóval tövig levágták a körmét. Kékövet faragtak, s a körmök közé dugták, a lábát egy-két napig ronggyal átkötötték. Szokás volt a kékkövet összetörni, s porrá tört timsóval összekeverni (alkalmanként ki is égették a keveréket). Ha száraz idő volt, akkor ezt a port szórták a lábra, esős, nedves időben a sókat tejfölbe, vajba, disznózsírba keverték, s a szert tollal kenték rá a beteg körömre. Tiszakürtön (Szolnok megye) a timsó mellé még csizmabőrt is égettek, annak porát keverték a gyógyszerbe. Ha a kecske testén seb keletkezett, gyakran a pásztorkutya harapásától, akkor tinktúrával vagy kreolinnal kenték be a sebet, más szer híján sóval hintették be, hogy a féreg ne menjen bele. Ha mégis „beleesett a kukac", akkor petróleummal kenték be a sebet vagy beléndek (Hyoscyamus niger) levelét csavarták a sebbe. A kutyaharapás helyét farkasalma (Aristolochiaceae L.) levelének főzetével mosogatták. A kigyűlt sebeket farkasalma lapujával dörzsölték be vagy a cinadória (?) összetört sárga virágával borogatták. A gennyes, gyulladt gócot — szükség esetén — bicskával vagy borotvával radikálisan eltávolították, a sebet kitisztítás után sebhintőporral kezelték. Ha méh csípte meg a kecskét, akkor tőgyön keresztül megerelték: a tőgyön levő eret bicskával megvágták, s kevés vért kieresztettek.

71 Ha a kecskének „vérbaja" volt, nagyon „gyorsan javult" (túl gyorsan gyarapszik), akkor a szeme alatti eret vágták meg, s eresztettek ki belőle egy-két deciliter vért.

72 A Fekete-Körös völgyében a vérhedző (hirtelen szédülő) kecskének a fülét hasították be.

73 Hasmenés esetén lósóska (Rumex L.) főzetét itatták a kecskével. A májmételyes állatnak disztolt adtak. Ha a kecske véreset vizelt, akkor kormos hájat tettek a szájába.

74 A felsorolt adatokból kétféle tanulság vonható le. 1. A kecske gyógyítására alkalmazott eljárások megegyeznek a többi állatfaj gyógyító eljárásaival. Ez nem jelenti azonban szükségképpen azt, hogy a kecske gyógyítása más állatok gyógyító fogásainak adoptá70 Sgy. Gönc. 71 Sgy. Tiszainoka. 72 Sgy. Cserkeszőlő. *» Győrffy I., 1916. 85. 7/1 Sgy. Jósvafő. 74