Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

állt.

42 Valamit javított a helyzeten, hogy 1948-ban a Földművelésügyi Minisztérium bevezette a kecske törzskönyvezését/

1-* a tenyészt tők fajtiszta bakokat kaptak állataikhoz. Ez azonban már csak a magyarországi kecsketartás utolsó felfutását érintette, s a tartás szisztémája miatt azt is csak kisebb részben. A kecske általában még annak az évnek a végén megűzödik, amelyikben született, s éves korára már megellik. A nyár végétől, augusztustól október elejéig üzekedik, ha üződhetne, akkor hangosan mekeg. A kecske párzására általában az üzekedik, űz, űződik kifejezéseket használják, csak Erdélyben mondják, hogy berreg: „Megbergi a cáp a nősténykecskét."

44 A Tiszazugban azt tartják, hogy az a jó, ha újholdra üződik meg a kecske, mert akkor egészséges, nagy gidát ellik.

45 A kecske — amíg legeltették — a nyájban üződött fel a legelőn. Bakot főként a Pásztorok tartottak, általában 40—50 jerkére egyet. A gazdák némi készpénzt (az 1950-es évektől 20—50 Ft), esetleg pár kiló terményt adtak a pásztornak a kecske üzetéséért, ami lényegében a bak tartásához való hozzájárulást jelentette, mivel a bak több és jobb minőségű takarmányt kapott az üzetés idején. Ahol a legeltetési társulatok, közbirtokosságok tenyészbakot tartottak, ott a falu bikájával együtt kezelték ezt az állatot, s gondozóját megillette az üzetésért járó pénz. Gyakran magányos, idős emberek tartottak bakot, akik ezzel kevés pénzre tudtak szert tenni.

40 A bakot tartó gazdán gyakran ragadványnévként is rajta maradt ez a tevékenység, pl.: bakos Lénárt János/'

1 Mikor megszűnt a kecskék legeltetése, akkor a bakhoz el kellett vezetni a nőstényállatokat. A gazdák vagy megvárták, míg az állat megüződött, vagy otthagyták néhány napra. Az üzetésért pénzt, vagy pár kiló terményt, 5—6 liter kukoricát, pár liter bort adtak a bak gazdájának, vagy csak a kocsmában fizettek neki egy áldomást. Az utóbbi évtizedekben, a kecskeállomány csökkenésével már nincs bakkecske minden faluban, s így a kecskék üzetésére a falvak között sajátos kapcsolat alakult ki. Vagy a gazdák maguk hajtották át valamelyik közeli faluba kecskéjüket, s hagyták ott kéthárom hétre, vagy a pásztor adott kölcsön néhány hétre bakot a nyár végén. A pásztorok és falvak között effajta kapcsolatra szép példát lehet találni az Aggteleki-karsztvidék településein, ahol szinte « Gunst P., 1970. 401.; Horn A., 1948. 7. '•'•'• Horn A., 1948. ** Vámszer G., 1959. 92.; Vö.: Herman O., 1914. 257. 45 Sgy. Tiszainoka. 46 Orosháza néprajza II. 274. /l7 Sgy. Bükkzsérc. fiG