Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

Meddő 6 Esztendős bak 12 Esztendős cap 7 Esztendős fias jerke 4 Esztendős fiatlan 18 Idei bak 10 Idei czap 28 Idei jerke 27 összesen 175 1802-ben a nyáj állománya a következőképpen alakult: öreg bak 9 Fejős 47 Fiatlan fejős 6 Meddő 20 Esztendős jerke 24 Esztlendős czap 16 Esztendős bak 1 Idei bak gedó 24 Idei jerke gedó 23 összesen 170 (Vö.: Nemek, életkorok fejezettel) Már a korábbi századokban is gyakorlat lehetett az — ami századunkban teljesedett ki —, hogy a kecskéket, ha nem tudtak melléjük külön pásztort fogadni, együtt legeltették más, hazajáró állatcsapatokkal. A Hegyalján, Liszkán a XVIII. század végén megtiltották, hogy a pásztor a tehéncsordával kecskét őrizzen, mert a kecskék elszaladgálnak a csordától, s jelentős károkat tesznek. Külön kecskepásztor fogadására kényszerítették a gazdákat.

32 A tehenekkel jártak a legelőre a kecskék Mohácson is a XIX. század elején. 1830ban, mikor egy mohácsi lakos két elveszett kecskéjéért kártérítést követelt a pásztortól, a bíró ítéletében a következőket hangsúlyozta: „... a város csordása nem a kecskék, hanem a tehenek mellé fogadtatott, a pásztor a felelet terhétől feloldozta tik, de minthogy a csordás azoknak (ti. kecskék) felvigyázását önként magára vállalta, és a bért azoknak f elvigyázásáért már fel is vette... és minthogy bizonyos volna, hogy azokat a farkas elfogván megette, mégis a fele ár megfizetésére ítélte."

33 ;i2 Hőgye I., 1972. 135. ű Andrásfalvy B., 1976. 392—393. 62