Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

Ketskének nem szabad bejárni a Faluba fejni.. . hanem a kinek Marhája ilyen vagyon, tartozik azt Esztenára adni"

41 Máramaros megyéből Roska Márton ad hírt a közös juh- és kec&keesztenákról, Székelyföldről Földes László ismerteti ezeket az építményeket, illetve a közösségi állattartás és a havasi tejgazdálkodás ezen módját.

42 Dolha vidékén a juhokat és kecskéket gallyakból font akolban tartották. Az akol két részre volt osztva: a nagyobbikban a juhok és kecskék voltak, a kisebbikben bárányok. A szállás két-három hétig volt egy helyen, amíg tartott a legelő, aztán felszedték a felszerelést, és továbbálltak. Az akol a helyén maradt, az új helyen másikat készítettek vagy a régebbről ottmaradtat használták/'

3 Szórványos történeti adatok és néhány helynév utal arra, hogy a Felvidéken a kecsketartás építményei közé tartozott a kosár is — együtt a juhászattal —, melynek révén a földművelő falvak a hegyes határrészek talajának javítására hasznosították a kecskét is/»

4 Ennek jelentősége azonban másodlagos lehetett. Míg a hegyvidéki területeken, az országot övező erdős zónában. s a Kárpátok havasi területein a kecsketartás építményei közösek, formailag is megegyeznek a juhászatéval, addig az ország belsejében, különösen az alföldi jellegű területeken az építményeknek az: előzőektől lényegesen eltérő képe áll előttünk. Ezeken a területeken — elsősorban a hagyományok hiányában — a kecske általában más állatok óljait örökli (9—10. kép). Az istállóban kap helyet, ahol juhászat folyt, ott az egykori akol, hodály szolgál enyhelyül számukra, de használják kecskeólként a régi disznós ólak fiókjait is. Külön kecskeól csak ott épült, ahol korábban nem tartottak más állatot (11. kép). Az így készült ólak a népi építkezés legprimitívebb elemeit vonultatják fel: hulladékanyagokból összerótt, alkalmi megoldások, melyek a hagyományos építőanyaggal és építőtechnikával készülnek (12—14. kép). Más állatok építményeivel való rokonságukra utal elnevezésük sokfélesége is: kecskeól, kecskeistálló, kecskeakol, kecskehodály, szállás, cserény, állás. A kecskeólak berendezése igen egyszerű. Általában rácsba teszik az állatok elé a takarmányt, hogy ne húzgálják maguk alá (15. kép), de van, ahol kisebb méretű vályút használnak, vagy egyszerűen a földre dobják le a takarmányt. A kecskéket lánccal, vagy kötéllel kötik a jászolhoz, rácshoz, vagy földbe vert karóhoz. A berendezéajfcz tartozik " Imreh I., 1959. 166. 42 Roska M., 1943. 113. skk.; Földes L., 1961. 284. 43 Sztripszky H.—Bilák L, 1915. 147—148. 44 Korponay J., 1871. 299

3 303.; Vö.: Földes L., 1957. 150—151. 43