Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

bőrnek, sokan eldobják a lenyúzás után. Házilag való kikészítése a következő módon történt: a lenyúzott bőrt becsávázták: belső oldalát timsó és konyhasó keverékével szórták be, összehajtották, hogy a só átjárja, s néhány órára (mások 2—3 napra) száraz, hűvös helyen — főleg padláson — állni hagyták (31. kép). Ezután a bőrt szétteregették, s vagy a padlás kakasülőjére terítették száradni, vagy létrára, deszkára, ajtóra, gerendára feszítve szárították. A bőrt félszáraz állapotban kezdték puhítani: kézzel dörzsölték, bottal verték, egyes alföldi falvakban kendertörőhöz hasonló bőrtörőt is használtak erre a célra.

89 Ha a bőrt meszes vízben áztatták, akkor a szőrt is le lehetett kaparni róla. Ezután került sor a timsós csávázásra.

90 A házilag kidolgozott bőr meglehetősen tökéletlen munka, de így is felhasználták bekecs, kucsma, kabát- és csizmabélés készítésére, terítették az ágy elé, használták ágytakarónak (32. kép). A Bodrogközben és a borsodi falvakban karikás ostort készítettek belőle: a keményebb bőrből készült pillangókat ezzel fűzték a nyélre.

91 Készítettek kecskebőrből tarisznyát, s a szőrtelen bőrt megvették a suszterek is.

92 Ujabban a megszárított bőr feldolgozását már szűcsökre bízták. A Balaton mentén a nádra húzott kecskebőrt rákászáshoz használták.

93 4. A szőr A kecskeszőr a közelmúlt paraszti gyakorlatában nem tartozott az állattartás számottevő hasznai közé. A szőr felhasználása lényegében a tenyésztett fajták függvénye. A múlt század közepe óta a tudatos tenyésztői tevékenység — a tejhozam elsődleges volta miatt — a rövidszőrű fajtákat részesítette előnyben. Az emlékezet szerint az ország egész területén rövidszőrű állatokat igyekeztek beszerezni a gazdák, s minden bizonnyal ennek eredménye a kecskeszőr felhasználásának háttérbe szorulása.

94 A kecskeszőr feldolgozása elterjedt a Kárpátok, a Balkán-félsziget és Ázsia térségében.

95 Nálunk egykori felhasználásának ma már csak nyomai lelhetők fel. Néhány forrás azonban azt jelzi, hogy a kecske hasznában 89 Sgy. Tiszakürt, Úszód. 90 Sgy. Szentsimon. 91 Mezey T., HOM. Néprajzi Adattára. 2594. sz. 3. 92 Sgy. Szentsimon. 93 Jankó J., 1902. 376. 94 Horn A., 1948. 8. 95 Stoica, G. 1967—68. 158. 119