Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

26. kép. Juh- és kecsketúrós „vadna" (Szőlősardó, Borsod-A.-Z. megye) 27. kép. Csavaros túrósdézsa (Tiszakürt, Szolnok megye) csepegő savó ne keveredjen a túró közé, mert különben megrontot­ta azt. A telt edényt néhány nap után zsírral átitatott ruhával, s kis falappal takarták be, majd kővel lenyomatták. Használták erre acél­ra a juhászat csavaros túrósdézsáit is (27. kép). A begyúrt túró né­hány hét alatt összeérett, csípőssé vált. Főleg nyár végén és ősz elején készítették, s télen fogyasztották az érett túrót, bár volt, ahol egész évben nem fogyott ki, mert mindig újat gyúrtak hozzá. Ették ke­nyérrel és hagymával, tették főtt tésztára is. Az előző móddal szem­ben, az északkeleti hegyvidéken az érett túrót mindig gomolyából készítették. A megszikkadt gomolyát lereszelték vagy húsdarálón ledarálták, sóval összegyúrva vadnába., 17 kupába, 18 üvegbe vagy zománcos fazékba tették. Tormalevéllel, mogyoróia-lapuval takar­ták be, s deszkával, kővel nyomtatták le. A fentebb leírt módon fo­gyasztották ezen a vidéken is. Bár a kérdés a többi állat — főleg a juh — tejének feldolgozásával való összevetést kíván, úgy tűnik, hogy a kétféle eljárás a tejkultúra két eltérő rétegét tükrözi, s való­színűleg mások kulturális kapcsolatai is. A hegyvidéki adatok, a gomolya begyúrása a brindzakészítéssel mutat rokonságot, s észak­17 Sgy. Varbóc, Jósvafő, Égerszög, Aggtelek (Borsod-A.-Z. megye). 18 Sgy. Kissikátor (Borsod-A.-Z. megye). 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom