Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

ekkor, mely különösen megfelelt a kor főurának székhelyével szemben támasztott igényének. Csorbakö vára egy alacsonyabb dombon állt, vármagja nagyjából Terebesével egyezett meg. Patak ezekkel szemben viszont magasabb hegyre épült, egykori formájá­ról, alaprajzáról ugyan nem tudunk közelebbit, de fontos útvonal, jelentős települések közelében emelkedett. Űgy tűnik tehát, hogy Füzér ekkor már nem számított „korszerű" feudális várnak, nehe­zen lehetett megközelíteni, kényelmetlenek lehettek épületei, a modernizálásra kevés lehetőség volt. A 13—14. század elvárásainak bizonyára messzemenően megfelelt, de a 15. században már nem volt alkalmas földesúri székhelynek. 44 A későbbi századok pusztulásai mind a négy várat erősen érin­tették, az ebből az időből származó épületrészleteket még Terebes­ről is keveset ismerünk, így a nagybirtokosokká vált első Perényiek építtetői és művészetpártoló tevékenységéről csak a terebesi temp­lom, a nyárádi kolostortemplom, s talán még a felsőregmeci plébá­niatemplom tanúskodnak. Abaúj vármegye 1427-ből fennmaradt adójtegyzékéből képet ka­punk a füzéri várbirtokról, mely ekkor már elérte legnagyobb ki­terjedését. Nemcsak az egész Hegyközt, de dél felé a Ronyvától nyugatra eső, majdnem Űjhelyig terjedő területet is magába foglal­ta (6. kép). 1389 óta a két Regmecet és Vilyt is a várhoz számítot­ták, később még Bózsvát, Mátyás- és Mikóházát is megszerezték a Perényiek. Az így kibővült várbirtok 14 falujából ekkor öt — negyvenhét portával — Perényi Imre fia Jánosé, kilenc — százötven­négy portával — Perényi Pataki Miklósé. Alsóregmec és Mikóháza voltak a legnagyobb települések — a Ronyva mellett jobbak voltak a szántók, mint a Hegyközben — hasonló portaszámot a régi tarto­zékok közül csak Nyíriben találunk/' 5 Pataki Miklós halálával, 1429-ben a néhai Imre János és István nevű fiai lettek Füzér, Űjvár, Csorbakö és Terebes birtokosai. A következő időszak vezető egyénisége János lett. Élettörténete a 15. századi magyar arisztokrata jellegzetes pályája. A királyi ta­nácsban gyakran ült együtt híres kortársával, Hunyadi Jánossal, szerepe azonban korántsem volt olyan egyértelmű, mint a török­verő hadvezéré. 44. Terebesre és Csorbakőre Id. a 41. jegyzetben említetteket. Patak — azaz a mai Újhaly — várának monografikus vizsgálatára még szintén íiem került sor. A XIII. századi, magashegyi várak elavu­lásának kérdése azonban még további vizsgálatokra szorul, me­lyek csak számos monografikus feldolgozásra épülhetnek. 45. Thallóczy L.: A kamara haszna. Bp. 1879. 172. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom