Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

Ebben az időszakban falazták el a kapubástya keleti kétharmadát egy tömör falazattal, mely a lőrések megszüntetésével is járt. Csupán a kaputorony keleti homlokzata előtt maradt meg a bejárásra szolgáló keskeny tér, melyet dongaboltozattal fedtek (44. kép). Északi részét keskeny kis fallal leválasztották, az így létrejött kis helyiség bejáratának cölöplyukai is előkerültek az ásatás során. A ma is álló dongaboltozat közepét egy hatalmas nyílás töri át, melyről már nem dönthető el, hogy egy, a felső szintre vezető nyílásról, valamilyen védelmi berendezésről, vagy csupán egy későbbi beszakadásról van-e szó. A bástya terének elfalazása falainak megemelésével és ezzel kapcsolatban a védelem fokozásával magyarázható. Az ekkor létrehozott emeletén új helyiséget, vagy helyiségeket alakítottak ki, melyből csak a torony keleti falához támaszkodó oromfalat ismerjük, a tetőszerkezet gerendáinak fészkeivel. Ugyancsak a magasításban, főleg a bástya déli oldalán, kívül is találunk nagyobb gerendákra — esetleg kőkonzolokra — utaló fészeksort (34. kép). Ez egy kiugró gyilokjáró maradványa, melyről a bástya környékét ellenőrizhették. Talán ezzel egy időben az északi várfalat az itt álló gazdasági épületszárny teljes hosszában egy tufakőből készült köpenyezéssel — ez rásimul a bástya melletti, holt teret kitöltő korábbi falazatra — és egyúttal egy mintegy 2 méteres magasítással látták el. Felső részén új védőpártázatot, vagy lőréssort alakítottak ki, melynek megközelítésére egy faszerkezetű gyilok járó szolgált. Támasztógerendáinak lenyomatát a várfal egyetlen megmaradt részletén ma is megfigyelhetjük (45. kép). Valószínű, hogy ez az emelés-köpenyezés az itt húzódó épületszárny átépítésével és bővítésével is összefüggésben volt. Ekkor erősen átalakították a 15. századi helyiségsort, udvari falát néhol egészen az alapozásig visszabontották. E fal keleti végét összekötötték a torony sarkával, s ezzel itt egy újabb helyiséget kaptak. Ennek, ásatási megfigyeléseink szerint, döngölt padlója és fafödémé volt, bejáratának csak kis részlete került elő. A következő, nagyobb helyiség ablakainak ülőfülkéit ekkor részben elfalazták. Nyugati falát megvastagították és mellette — ismeretlen helyről elbontott faragott kváderekből, reneszánsz kerettöredékekből — egy boltozott, padkás sütőkemencét építettek. A síkfödém hordozására a helyiség észak—déli tengelyében három vaskos pillért készítettek, melyeket széles boltívek kötöttek össze (44—46. kép). Ez az erős födém és az itt előkerült nagy mennyiségű kályhacsempe talán arra utalnak, hogy a helyiség felett ekkor egy emeletet alakítottak ki, melyben egy díszes kályha állt. 72