Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

jó viszony nem volt hosszú életű. István és Miklós nem tudtak belenyugodni Mátyás addig ismeretlen keménységű uralmába. Nem tudjuk, hogy mi volt a szakítás közvetlen oka, d'e tény, hogy né­hány év múlva, a testvérek — kihasználva a váraikban rejlő le­hetőségeket — megkísérelték önállósítani magukat az északkeleti felvidéken. Perényi István talán kapcsolatban volt a király külső ellenségeivel is, amikor 1479-ben — Pálóczi Istvánnal együtt — cseh és lengyel zsoldosokkal pusztított a határvidéken. Majd 1481 Körül — feudális földesúri ösztöneinek engedelmeskedve, mint egy­Kor Amadé — a gazdag királyi város, Kassa polgárain hatalmasko­dott, éppen ő, ki néhány éve még a királyi városok főbírája volt. Egy erős uralkodó mindezt nem nézhette tétlenül, idézéseire azon­ban István nem jelent meg a bíróság előtt. Amikor azután testvére, Miklós sztropkói várából már rendszeresen sarcolta a Lengyelor­szágból jövő, vagy oda igyekvő kereskedőket, végleg a katonai le­számolás mellett döntött. Állandó hadsereggel rendelkezvén, már elegendő erőt tudott felvonultatni ahhoz, hogy a magukat bizton­ságban érző Perényieknek váraik ne szolgáljanak menedékhelyül. Először ugyan csak a kassaiakat küldte „minden vívó szerszámaik» kai" Sztropkó ellen. Közben azonban meghalt Miklós, de István, most már az ő váraiból is folytatta rablásait. Füleken ágyútűzzel fogadta a király emberét, Sárosba és Üjvárra idegen katonaságot akart fogadni. Mátyás ezt már végképp „királyi hatalma és tekin­télye megvetésének" tekintette, s 1483 őszén, királyi sereget küldött ellene. Katonái a városoktól kapott ágyúkkal sorra elfoglalták Új­várt, Sárost és Sztropkót, decemberben pedig már a családi szék­helyet, Terebest ostromolták. Arról nincs tudomásunk, hogy Füzé­ren is ostromra került volna sor. Valószínű, hogy várnagyai — akik 1478-ban Possai György és Méhész Mátyás voltak —, Terebes eleste után önként átadták a várat a királynak. Nem tudjuk, mi történt a felségsértő Perényivel, birtokait min­denesetre elveszítette. Sorsa jól jelzi a régi feudális arisztokrácia törekvéseit és lehetőségeit Mátyás idejében. 60 A király az elkobzott birtokok egy részét később visszaadta a lázadó egyetlen, Imre nevű fiának. Mátyás általában ritkán tette teljesen földönfutóvá a vele szembeszegülő régi főúri családok tagjait. 1490-ben így Imre Te­rebes, Füzér, Csorbakő és Űjvár birtokosa volt, s ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Mátyás halála után újból felvirágoztassa 60. Az események pontos felderítéséhez okleveles kutatás szükséges. Az idézett adatok forrásai: Teleki J. 1852. V. 130., 278—281., Ke­mény L. 1912. 89., Pettkó B. 1911. 227. és: Fügedi E. 1970. 107. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom