Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

1388-ban apja halálával Miklós lett a diósgyőri várnagy, majd hamarosan még fontosabb kormányzati posztra emelkedett: Szörényi bán lett. A pohárnokmesterségben öccse, János követte, míg Imre, a legfiatalabb testvér, aki 1384-ben a prágai egyetemen tanult, a királynő udvari apródja lett. A testvérek együtt kapták ekkor Füzért és uradalmát, majd a török elleni harcokban tanúsított érdemeiért csak Miklós a délvidéki Érdsomlyó várát. Ez utóbbit azonban a király 1392-ben elcserélte a füzéri uradalommal határos Patak és Űjhely városaira és a közöttük fekvő várra. Miklós és János csak néhány évig élvezhették ezt a jelentős vagyont: a nikápolyi csatából a három testvér közül csak Imre tért vissza.'

7 1396 után, így Imre lett a család feje. Kezdetben ő is csak pohárnokmester volt, de ez a tisztség — ha nem is járt külön hatalommal — biztosította számára a királyi tanácsban való részvételt. Erejét amúgy is diplomáciai feladatok kötötték le: kihasználva a török trónviszályt, utazásai során kapcsolatot teremtett a szultán ázsiai ellenfeleivel. Imre — akit Zsigmond egy oklevelében megnyerő külsejű, éles eszű, bátor katonának rajzolt —, sohasem felejtette el, hogy családja kinek köszönheti felemelkedését. 1403-ban, amikor a régi arisztokrácia magukat mellőzöttnek érző tagjai felkeltek Zsigmond ellen, mint diósgyőri várnagy, ő szórta szét Patak mellett a környék lázadó nemeseinek csapatait.

38 A hála az uralkodó részéről sem maradt el: bőségesen jutalmazta híveit a felkelők javaiból. Imre Borsod megyében kapott tekintélyes birtokokat, melyek központjában hamarosan felépítette Csorbakő várát. Később emellett még Lubló, majd helyette a sárosi Űjvár és Podolin birtokosa lett

39 (19. kép). Élete végéig Zsigmond legmeghittebb hívei közé tartozott, 1404től ő lett a király titkos kancellárja. 1408-ban természetesen bekerült a Zsigmond hűséges fegyvertársait tömörítő Sárkányostársaságba/'

0 Ügy tűnik, hogy bár a család fő székhelye a terebesi Paries-vár volt — a hagyomány szerint, a városban 1400-ban új 37. Engel P. 1977. 24., 35. Perényi Imrére: ZSO. I. 481., Fügedi E. 1970. 94.; Patakra: ZSO. I. 1674. 38. Részletesen erről: Mályusz E.: Zsigmond király központosító törekvései Magyarországon. In: Történelmi Szemle. 1960. 178., valamint Fügedi E. 1970. 121., Engel P. 1977. 22., 4L, Kemény L. 1912. 71. 39. ZSO. II. 2916., 2959., 2724., Engel P. 1977. 166., Fügedi E. 1975. 80. —, de nincs tudomásunk arról, hogy Podolinban élt volna caste! lum-építési jogával. 40. Engel P. 1977. 59—60. 34