Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)
A torony az utóbbi évszázadokban annyira lepusztult, hogy eredeti részleteiről alig tudunk valamit. Nyílásait teljesen szétbontották, csupán az első emelet nyugati ablakfülkéje maradt meg (12. és 62. kép). A kapuk formájáról így semmit nem tudunk, csupán szélességük határozható meg. A jelenleg látható összes nyílás új, nem mindig megalapozott kiegészítés (13. kép). A gerendafészkek arról tanúskodnak, hogy az egyes szintek között síkfödémek voltak, a közlekedést talán létrák, falépcsők szolgálták. Az első emelet északnyugati sarkában egy igen egyszerű, konzolos kandalló biztosította a hideg napokban a fűtést. Ebből csak a konzolcsonkok és a kürtő maradtak ránk. A szinte teljesen elpusztult második emeleten hasonló fűtőberendezés lehetett. E torony nem csupán a kapu védelmének fokozására épülhetett, bár ez is szerepet játszhatott építésében. De a 15. század elején sem fejlődött még annyit a haditechnika, hogy az a meredek sziklacsúcson épített várra új veszélyt jelentett volna. Kétségtelenül a vár legerősebb része lett az új épület, mely — mint más várakban az ún. öregtorony — nagyobb támadás esetén a védők utolsó menedékeként is szolgálhatott. A legvalószínűbb, hogy építésének fő indoka a várnagy, a birtokos méltóságának, hatalmának méltó hangsúlyozása volt. A várak tornyai a 14—15. században a gyakorlati védelmi funkció mellett egyre inkább hatalmi, társadalmi értelemben vett jelképszeriepet is betöltöttek, s ezzel szorosan összefügg az, 30 12. kép. A kaputorony nyugatról, 1935. OMF (reprodukció Hász András) 13. kép. A kaputorony mai állapotában (fotó Feld István)