Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

Korábban azt mondottuk, hogy az „egyszerű" fogási módok várhatóak voltak a Hernádon is. hiszen speciális változatuk bármilyen jellegű vízen előfordulhat. Ha azonban ahhoz viszonyítunk, hogy elméletileg — a néprajzi irodalomból ismert analógiák alapján — mit várhatunk, feltűnően hiányosnak kell ítélnünk a halászati technika archaikus rétegét: a szigonyos és rekesztő fogási módokat nem (vagy alig) tudtuk dokumentálni. A Kárpát-medencében használatos szigonyokat — ha csak a funkcionális ismérveket vesszük figyelembe — két fő típusba sorolhatjuk. A nyakló szigonnyal — mely a sekélyvizű, köves medrü patakok eszköze — a fűrészes oldalélű fogak közé vagy a fenékre szorítja a halász a halat.

05 A mélyebb vizekben — tavakban és folyókban egyaránt — használt szúró szigony ágai kihegyezettek, és (rendszerint) horgasán visszahajlók, így a felnyársalt, átdöfött hal ki is emelhetö.

(,,i E két fő típusba tartozó szigonyok közül csak valamilyen szúrószigonyfélét várhatnánk a Hernádon. A szomszédos vizeken — a Felső-Tiszán és árterein, s a Bodrogközben is — két-, három- és sokágú (tehát a legkülönbözőbb nagyságú halak szúrására alkalmas) szigonyokat egyaránt használták,

07 s a meg-megújuló, mind szigorúbb tilalmak ellenére helyenként napjainkban is szigonyoznak.

08 Meggondolásra késztet viszont, hogy a Hernádhoz hasonló Sajón nem találta jellemzőnek M. Kiss Lajos a szigonyozást. Pozitív adatai is ilyenek: ,.Négyágú szigonyt csináltattak a helybeli kováccsal. A Sóstón próbálkoztak vele, de sikertelenül" (Barcika); „. . . nem tudják, hogy valaki halászott volna vele" (Sajószentpéter); „2 és 3 ágú van. Csak a tóban, különösen potykára használják*' (Sajószöged, Sajóörös, Girincs).

011 M. Kiss gyűjtése idején (ha az emlékezetet is figyelembe vesszük: a múlt század második felében) nem lehetett számottevő hatása a „Halászati törvény" 1925. évi 65 Pl.: Gunda B., 1966. 115. skk.; Mjartan J., 1952. 139. skk. Andreska J., 1970. 191—199. 66 L. Herman O, 1887. 344—349; Gönyey S., 1937. — A szigonyok rendszerezésére': Znamierowska—Prüfferowa M., 1957. 67 L. pl.: Ecsedi I., 1934. 160—166; Nyárády M., 1938. 170, 172; Kiss L.. 1943, 1961. (a Nyírség és a Rétköz szinte minden falujában említi a 2—3 és sokágú szigonyokat); Babus J., 1959. 79—80; Balassa L, 1975. 38. i 68 Az író' Végh Antal pl. — amint arról részletesen beszámol — az Erdőháton, Nyíren (Bp. 1972.) című szociográfiájának anyaggyűjtése közben a Túr mentén maga is részt vett szigonyos halászaton (236— 241.) 69 M. Kiss L., 1931. 113, 120, 123. 58