Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

Alsó-Sajóról — már hírt adott róla.

58 Az egyetlen — és archaikus — tapogatóváltozat megléte azonban nem jelent feltétlenül „archaikumot". Azt is jelentheti, hogy a Hernád is, a Sajó is

50 — kiterjedt és állandó ártéri vizek nem lévén — a tapogatós halászatnak olyan „peremterülete"', ahol már nem lehet meghatározó jelentőségű az eszköz. Csak ez magyarázhatja, hogy a szomszédos Tisza-szakasz ritka fonású tapogatóit — jellegzetes kishalászszerszámokat! — még az Alsó-Sajó és Alsó-Hernád halászai sem vették át. A négyszögletes léckeret furataiba illeszkedő bordákról — a felső-tiszai tapogatók egyik formaváltozatának karakterisztikus jellemzőjéről — csak egy adatközlőnk beszélt.

00 A mérgező halászat etnográfiai jelentőséjét nem a 'mérgezés ismereténiek puszta ténye, hanem a helyi drogok halméregké'it való felhasználása adja meg. Gunda Béla a kárpáti és balkáni kulturális övezetre jellemző halmérgek teljes skáláját felsorakoztatta, és meggyőzően bizonyította, hogy a mérgező halászat és a botanikai ismeretek szükségszerűen összefüggenek/'

1 Ezeket az eredményeket figyelembe véve a Hernád mentét csak feltételesen kapcsolhatjuk a mérgező halászat elterjedési övezetéhez. A boltból (patikából) vásárolt — valószínűleg kereskedelmi úton Indiából, Indonéziából Európába került Anamirta coccuíus-magvakkal azonosítható — mérges bogyók használatának kizárólagossága a mérgező halászat újkori elterjedését is jelentheti. Feltételezhetjük azonban, hogy az import halmérget itt is megelőzte a helyi drogok használata, tehát az „újítás" egy korábbi archaikus eljárásra épült rá. A vásárolt magra M. Kiss L., 1931. 122. helyi „újításról" ír. Ha hitelt adunk ennek, (más borító-féléknél is gyakran emlegetnek egyéni „újítókat"), akkor is fel kell tételeznünk egyéb eszközök — pl. a dunai szúrótápli és tekerös tápli (Sólymos E., 1965. 167—172) — esetleges inspiráló hatását. 59 A Sajó sűrű fonású — s a halászok által „lenézett" — tapogatójáról 1. M. Kiss L., 1931. 113, 114, 119, 122. — De: a szlovák és cseh halászok is használtak tapogatókat, esetenként a Sajó és Hernád sűrű fonású tapogatóinál könnyebb (ritka fonású) változatokat: Martinka J., 1931. 94; Andreska J., 1972. 191, 245. 00 A ritka fonású, léckeretes tapogató: Herman O., 1887. 335. (Ecsedi láp); Sztripszky H., 1904. 240. (Szabolcsi morotvák); Ecsedi I., 1934. 181—182. (Hortobágy); Nyárády M., 1938. 172. (Rétköz); Kiss L., 1943. passim (Nyírség). 81 összefoglalóan, a magyar és európai anyagot felsorakoztatva: Gunda B., 1966. 65. skk. (a hernádi adatokkal összevethető halmérgekről v. 91—92, 94—95, 100—101. lapokon). 56