Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

is halásztak. Hernádkakon — az emlékezet szerint — a századforduló utáni évtizedekben 4—5 kétközháló is volt. Négyen-öten öszszefogtak, közösen hálót készítettek, és együtt halásztak. Amit fogtak, egyenlően osztották el, egy részt kihagyva a hálóra. A hernádbűdiek szükség esetén ketten is elboldogultak a kis méretű Rétközzel. Egyikük átúszott a túlsó partra, majd mindketten elkezdték a partról a vízfolyás irányába vontatni a hálót. Ütögetve, vagyis a bot (= apacs) végét le-leszúrva haladtak. 50—60 méter vontatás után a második halász visszaúszott, ezzel kerített, s egyik-egyi szárnyát egyenlően húzva kivontatták a hálót a kavicsos partra. A kisebb kétközök a helyi szerszámkészlethez tartoztak, s ezekben a falvakban nem is emlékeztek arra, hogy a bérlő nagyobb kerítőhálókat használt volna. Ezért arra következtethetünk, hogy a bérlőhalászat befolyásától függetlenül is használták — ha használhatták — a Hernád menti falvakban a kétközt. A bérlő-vállalkozók csak a méretet növelték, s a halászati jog hasznosításának különböző felfogását képviselve helyenként tilossá tették a használatát. Horgos halászat A sporthorgászok horogkészségének egyszerűbb, házi készítésű változatait minden faluban használták és használják, anélkül, hogy „horgásznak" tekintenék magukat. Ha a gyerekek horgászni akarnak, gombostűből hajlítanak egy pici horgot, ezt vékony fonálra, s a fonalat botra kötik. Kis fadarabka az úszó, légy vagy lepke a csali, s aprócska halakat fognak vele. Sajóhídvégen, Hernádbűdön ezt is, s komolyabb, felnőtt kézbe való változatát is pedzősnék mondották. Az ilyen horgoknak a helyi hagyományhoz való viszonyát lehetetlen kideríteni, hiszen a sporthorgászok felszerelése nap mint nap mintául kínálkozik. Akkor is nehéz, ha a hernádbűdiek arról beszéltek, hogy ,,régen" drótból maguk reszelték ki a horgot, a zsinórt két ágból, szálfonalból maguk sodorták. 2—3 méteres rúdra kötötték az ennél valamivel hosszabb zsinórt, erre ólomdarabokat és gyékény pedzőt tettek, amit a víz mélységétől függően állíthattak. A maguk előállította anyag ugyanis még nem bizonyítja, hogy „régen" nem a sporthorgászok példáját utánozták. Ahogy a csalik is a sporthorgászok hatását látszanak bizonyítani. Felsorolták a kishalat, a gilisztát, a piócát, a kérészt, a lótetűt, a kukoricát, (illetve megfőzve: a málét), balinra a kecskebékát — a sporthorgászoknál is előforduló csalétkeket. Halásztak viszont olyan horogkészségekkel is — s ez inkább halászhagyományt, ha nem is éppen helyi hagyományt sejtet — melyek nem igényelték, hogy a parton üldögéljenek. Tetőcsápnak 45