Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

hasonlóan nagy méretű volt. Más falvakban ennél lényegesen kisebb kaparóhálókva. emlékeztek. A nagy kávát nem is tudták egyetlen vesszőből hajlítani: középen drótozással toldották meg. Ugyanide kötözték (az általunk látott hálón) az 5 méter hosszú rudat. „Ha hosszabb volt, jobban lehetett vele partról dolgozni" — mondotta adatközlőnk, jelezvén ezzel, hogy a lehető leghosszabb egyenes és vékony rudat igyekeztek erre a célra megkeresni. A káva és rúd találkozásánál alkalmazott egyetlen kötés túlságosan bizonytalanná tette volna a mozgatást, s ezért egy 80 cm átmérőjű kiskávát is alkalmaztak, melyet középen a rúdhoz, két helyütt pedig a kávához kötözték. A rudat és a kávát mindkét oldalon még egy-egy erős zsinór is összekötötte. A kávára kerülő hálót négyszögletesre (kvadrátban) kötötték, csak felszerelve nyerte el zsák alakját. A hernádbűdi „60 szemes" háló két szomszédos oldalát előbb „felszedték" (vagyis fonálra fűzve mintegy „összevarrták"), majd a harmadik oldal hálószemeit a kávára, a negyedikét a káva két végét összekötő zsinórra fűzték fel. Egy ilyen méretű hálódarab egyébként az itt látottnál kisebb átmérőjű kávára is felszerelhető. Ilyenkor a kávához viszonyítva nagyobb az öble (a hátranyúló zsákja). A kaparóhálóval egy ember halászott, fel-le mozogván a part mentén. (5. kép, b). A víz folyásával szemben, a part vonalával hegyesszöget zárva be, a hosszú rúd segítségével benyújtotta, majd lassú mozgatással maga felé húzta a hálót, mintha a meder fenekét gereblyézné. Akár akadt hal a hálóba, akár nem, tovább lépve nyújtotta be ismét. Különösen eredményes volt a fogás a csorgókban. Attól függően, hogy hol játszott a hal (ezt a víz felszíni jeleiből észlelték) vagy „fölé" vagy „alá" húztak a csorgónak. Kedvező alkalmakkor piacra vihető mennyiséget is fogott a halász a kaparóhálóval, rendszerint azonban nem is volt egyéb célja, mint egy főzet halat összeszedni. Meriszák Pere—Hernádszentandrás vonalától északra a közös halászatok legjellemzőbb, napjainkban azonban már nem használatos eszközeként emlegették adatközlőink a félkör alakú vesszőkávára szerelt zsákszerű hálót. A kaparóhálótól — mint utaltunk rá — a rúd elhelyezése különböztette meg; a háló kötése és kávára szerelése rokonit ja a két eszközt. Maguk a halászok nem tartják jellemzőnek ezt a „rokonságot": a funkcionális ismérveket, a használati mód különbözőségét lényegesebbnek tartják a formai hasonlóságnál. 25