Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

A HALÁSZATI TECHNIKA Halfogás kézzel Bármilyen szerszámmal halásszék is, a tapasztalt halásznak tudnia kell, hogy a kopolty újánál (kopótója) fogva lehet legbiztosabban kivenni a hálóból a halat. Az eszköz nélküli, puszta kézzel történő halfogásnak — mondották adatközlőim — ez a legfőbb szabálya: aki ezt tudja, alkalom kínálkozván sohasem szalasztja el a halfogás lehetőségét. Kedvező alkalom pl. az ivás ideje: „Akkor bolond a hal, ugrál, játszódik" (Sajóhidvég). Egy alkalommal — mondta el az élmény nem mindennapiságát érzékeltetve hernádbűdi adatközlőnk — háló nélkül ment ki, amikor a csörgőn (sekély, kavicsos partszakaszon) ivatott a hal. Annyi volt, hogy még taposott is rajta. Könnyen megfoghatta őket, szedett is vagy két tarisznyával. Az ivás kínálta könnyű halfogási lehetőséget minden halász számon tartja, s legalább megpróbálkozik a kézzel való halfogással. Akad olyan halász is, aki a halak természetének ismeretében egy kis ravaszsággal teremti meg a „kedvező alkalmat". Az orvhalász furfangokat több anekdotikus színezetű történetben felidéző vizsolyi adatközlőnk pl. engedély nélkül ment ki a vízre, s mintha fürdene: nyakig beleült. Vitt magával egy darab kenyeret, s azt madzagra kötötte. Jó messzire ki tudta így engedni. A lassan odagyülekező halak az óvatosan mind közelebb húzott kenyér után jöttek, s amelyiket sikerült, kézzel elkapta. A csörgők alatt, vagy azok „tetején" volt érdemes így próbálkoznia. A Hernád menti halászok azonban elsősorban nem ezeket az alkalom-kínálta próbálkozásokat tekintik az igazi kézzel való halfogásnak. „Specialistákat" tartanak számon, ezek kifinomult gyakorlatát emlegetik nem titkolt csodálattal. Sajóhídvégi adatközlőink egy ónodi cigányról beszéltek, aki lebukott a vízbe, a partoddal lyukaiban megbúvó márnákat kitapogatta, majd a kopoltyújuknál fogva egyenként kidobta a vízből. Három-négy métert is tudott a víz alatt haladni keresve a halakat, míg újból levegőt vett. Bőcsön — ahol önálló neve is volt az ilyen halfogásnak: jukászásnak emlegették — egyik, egész életében rendszeresen halászó adat17