Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

A HERNÁD MENTI HALÁSZOK Társadalmi helyzetük és kapcsolataik Olyan halásszal nem találkoztunk, akinek a halászat főfoglalkozása lett volna, s a „régi" halászok között sem ismertek ilyeneket adatközlőink.

33 Ez a tény nem feltétlenül azt jelzi, hogy a halászatból nem lehetett volna megélni, csupán azt, hogy a szokásos technikát alkalmazva nem lehetett. Elsősorban a napszámból, időszakos mezőigazdasági bérmunkából élők számára biztosított kiegészítő jellegű megélhetési formát a halászat, és — természetesen — messzemenően arra törekedtek, hogy a halászatot és egyéb munkaalkalmaikat összeegyeztessék. Általában akkor halásztak, ha egyéb munka nem akadt, vagyis következetesen a mezőgazdasági munkának rendelték alá a halászatot, s nem megfordítva. Akadtak a halászok között olyanok, akik kisebb (néhány holdas) parasztgazdasággal rendelkeztek, s mivel ebből nem tudtak megélni, a kiegészítő jellegű bérmunkavállalás helyett halásztak. A legegyszerűbb a mezőgazdasági munka és a halászat egyeztetése, ha a két tevékenységi forma főidénye nem esik egybe. A hernádbűdiek pl. a mezőgazdasági munkák holt idényében — télen, jég alatt — halásztak rendszeresen és közösen. Más évszakokban ki mikor ért rá, akkor halászgatott. Az eléggé általános éjszakai halászat — melyet egyébként a nagyobb halmozgással, olykor irracionálisán okoltak meg — legalább részben szintén azért alakulhatott ki, hogy napközben egyéb munkákat végezhessen a halász. A napszámos sorsú — agrárproletár és kisparaszti társadalmi helyzetű — halászoknak szükségszerűen többet jelentett a halászat a saját konyha hallal való ellátásánál: a faluban és a környékbeli községekben-kisvárosokban igyekeztek értékesíteni a zsákmányt. Főleg olyan községekkel alakult ki rendszeresebb kapcsolat (pl. a hernádbűdieknek Abaújszántóval), ahol nagyobb létszámú 33 Homér J., 1933. 38. az 1920. évi foglalkozási statisztika, adatait öszszesítve 1 kereső halászról (és 1 eltartottjáról) tud Abaúj-Torna megyében. 13