Szabadfalvi József: A megyaszói festett asztalosmunkák 1735-ből (Borsodi Kismonográfiák 9. Miskolc, 1980)

ÖSSZEFOGLALÁS A megyaszói templom 1704-ben és 1735-ben készült festett bútorzatát végigtekintettük. Elénk tárult egy még klasszikusnak tekinthető forma és ornamentumrendszer. Viszonylag sokat tudunk az alkotókról, az objektum történetéről. Ez a szerencsés eset csak azért következhetett be, mert a műtárgy-anyag múzeumi gyűjteménybe került. Az 1735-ben készült mennyezet és karzatdeszkák jelentős iparművészeti és népművészeti értéket képviselnek. Ornamentikájuk őrzi még a reneszánsz hatásukat, sőt néhol elővillan a gótika késői hatása is. A táblák tanúsítják mestereik jó rajzkészségét, színkészségét, ízlését és magas mesterségbeli tudását. Kiforrott egységes stílussal rendelkeztek, ez végig megfigyelhető a táblákon. Ez nem kevés, mert tudnánk idézni ismert objektumokat, amelynek darabjai nem egységesek, többféle stílusúak. Ez természetesen származhat abból is, hogy nem egy időből vagy nem egy képből származtak. Marad azonban kérdés még elég: Jó lenne többet tudnunk a 17—18. századi miskolci festő-asztalosságról, közöttük Miskolci Asztalos Imréről és Istvánról. Nem tudjuk azt sem, hogy mely templomok festett asztalosmunkáit készítették még miskolci asztalosok, illetőleg konkrétan a megyaszóit készítő két mester. Lehet-e közük a miskolci avasi református templom festett bútorzatához? Valószínűleg azokat is miskolci asztalosokkal készíttették. A mi mestereink kezemunkájára emlékeztet a stallum, a többi bútorzat pedig elpusztult. Valószínűleg részt vettek jónéhány templom bebútorzásában, ékítésében, ezeket azonban csak a táj teljes idevonatkozó anyagának monografikus feldolgozása után tudjuk jobban megközelíteni. Ezt célul is tűztük. 50