Szabadfalvi József: A megyaszói festett asztalosmunkák 1735-ből (Borsodi Kismonográfiák 9. Miskolc, 1980)

csak átfestettek volna 1735-ben. Erre — hosszú megfontolás után — nemmel kell válaszolnunk. Átfestés nyoma nem fedezhető fel, s a hasonlóságok a mennyezetdeszkákkal mégis erőteljesebbek mint a különbségek. Az uralkodó ornamens a karzaton is a kétféle vonalvezetésű levélből összeállított indasor. A virágok között itt is a tulipánvariációk a döntőek kettő kivételével (65., 72. tábla) mindegyiken előfordul. Gyakoriak a rozetták, ezek között pl. a 66. táblán látható egy igen rafinált megfogalmazású. Látható itt egy valódi napraforgó is (64. tábla), valamint ugyanezen a deszkán van egy naturálisabb megfogalmazású búzavirág is, a sematikusabb mellett (67., 73. tábla). Gyakori természetes helyén a széthajló ágak tövének a liliomnak is nevezhető „trombitavirág" (66., 67., 69., 70., 71., 73. tábla), előfordul a gránátalma (65. tábla) is. A karzatdeszkák kompozíciója is rokonságot mutat a menynyezetdeszkákon láthatókkal. A 64. táblán közölt deszkán előfordul a klasszikus olaszkorsó, de a rokonságot tükrözi a 65. és a 66. táblák kompozíciója is, aholis szárból, ill. tulipánból indul a virágcsokor. A másik jellegzetesen reneszánsz kompozicionális megoldás, az olaszkoszorú, a karzatdeszkák hosszabb formája miatt természetesen nem alkalmazható. Többségük hasonlít a mennyezetdeszkák valamelyikére, annak hosszított formára átkomponált variánsa. A 69., 70., 71. és a 72. táblák kompozíciója erősen emlékeztet a 29., 30., 34., 37., 38. és a 41. képen közölt mennyezettábla kompozíciójára. Ezek esetében egy újabb lendületes ív került a díszített felület felső részére. A 7l-es pedig a 40-es középső díszítménye. A karzatdeszkák márcsak az elhelyezésük miatt sem károsodhattak, pontosabban nem rongálódhattak úgy, mint a mennyezeti kazetták, amelyek beázhattak, s a víz lemoshatta a temperafestést. A karzatdeszkákat ezért nem restauráltattuk, meghagytuk eredetiben tanú-daraboknak. A karzatdeszkákon néhol előtűnik a kazeines temperával végzett alapozás nyoma. 1800-ban majd a múzeumba kerülés után erőteljesen beavatkoztak, főként a halványodó motívumok kontúrozásánál, bár ráfestettek élénkítésképpen a piros foltokba is. 42